Unseen gazes somehow familiar

ENGLISH/ANGOL

 I don't have to say, but I say that we received wonderful looks.Sure  I am the local crone now. Or the loose slut. Et cetera,et cetera.
We stood in the middle of the dancefloor. Appeared familiar as we approached each other, as our aura quivered...as he watched...
- Please...not...not that dance.
His look blurred for a moment,then smiled again. – All right.
It was not slow, but not too with fast pace. So mildly cable-car kind... Easy-going, but somehow buried into each other. As if we would hold each other's hand on a road, and we would follow the other one, while converse, and we would feel something during it ...hey, wait ...what is this? Yes, dance. Very good dance. Pleasant, dizzying,adhesive with itself .The world slowed down around us although everybody was watching us, but this attention was supporting rather. And as he measured, that...sheered me.Not on some perverse manner, no. Reassuringly, encouragingly, that go,go nearer, but I was distrustful always, and I may not have made something else now, then, if this is the attraction, which I felt, during the dance, was exciting somehow... oh let us stand only ...no, we did not stop. Slid, we writhed, we twirled in each other's soul. The space moulten, the music turned into sizzling one, the shapes changed to mass, but we were not giddy...
I tore myself up from him, and towards one of the windows I rushed. I gasped for air, I was not choking though before it. As if I would have contemplated everything vaguely during a dance- not only the seen ones, but the hearing, the feeling, the fragrances were obscure ones, blunt ones for me. I did not drink whisky in the additional part of the evening. I tried to drink vodka, if it succeeded. Pete came next, or what's his name. Petri, come on. It doesn't matter, the essence is that he's the Norwegian guy.
His daily wear wasn't ordinary,you can see, from where he originates. Brought a chair to himself, and sat down beside me.
- What the lizard do you want?
- I thought i  become a partner, you appear lonely.
- The fact that there is nobody beside me does not mean that I feel lonely yet. You failed it, son.
- And if I bring some yummy drink?
- You try the same one,than the headmaster. Only if you bring some special one.
- Original Viking mead.
- Sure, that original prescription?
- In fact not Viking, but older. Proto-nordic. –I tried to interpret his look, but as if there would be something hindered in this. Next... I caught it.His strength looked out on me in his full consciousness. Confidently. As if he would exist already very long ago...
I felt that I turn pale slightly, but I blurted it out quickly. –Just bring it.
He brought two big bottles. It was sweet, seemed thick, but was strong palpably. We did not talk to each other very much, only as much as it was needed otherwise. For example, how we feel here, how this evening, like this. No extra. But meanwhile he watched at me, it was creepy.Why, I would be unable to realise it, but I started being cold after a time.  Get it, an Icelander...
I decided so after I drank it, I play  what I used to, i mean I tell everybody, what I believe about him/her if he/she asks it, if no. But only to Itako I went. I asked her to dance. Oh now, I noticed it,nobody is interested here, if a girl dance slow with a girl. Heeyy it's slow, people!! The fact that you want to do something with the person means things like that theoretically, no?
My dance partner informed me that she is very satisfied with the situation withremarkably compromising face, and as she hugged me, it was not ordinary. I caught a sight  above her shoulder of Sinikka, today's evening first. She was in magnificent blue evening one. I would ask it if I would not know that this would not fit to me well, where she got it.
Itako lehellete became  boiling. Does she like me really according to these now? Huh. Interesting. Not used to make a pass with girls , but she deserves more somehow. It is obvious about her that she has to got more, she's more valuable one.
Atu and Giang show so,they became friends. They dealt with each other during the whole  evening. They have a strange aura, and interesting vibrations are produced when they are together. Something may be from this yet.
That trouble anyway with all of this company, that there are interesting people here,and I would talk with them with pleasure. Separately,that not disturb nobody. But it would be it anyway of course that I want to make friends with them sure then,though no...
 


HUNGARIAN/MAGYAR
 
Mondanom se kellene, de mondom, hogy „csodás” tekinteteket kaptunk. Most biztos én vagyok a helyi szipirtyó. Vagy könnyűvérű riherongy. Satöbbi,satöbbi.

A táncparkett közepére álltunk. Ismerősnek tűnt, ahogy egymáshoz közelítettünk, ahogy az auránk rezdült...ahogy nézett...

- Légyszíves...ne...ne azt a táncot.

Egy pillanatra elhomályosult a tekintete, aztán újra mosolygott. – Rendben.

Nem volt lassú, de nem is gyors tempójú. Olyan lágyan sikló fajtájú... Könnyed, de valahogy mégis egymásba temető. Mintha csak egy úton fognánk egymás kezét, és kísérnénk a másikat, miközben társalgunk, és eközben éreznénk valamit...na várjunk csak...mi is ez? Igen, tánc. Nagyon jó tánc. Kellemes, szédítő, magával ragadó. A világ lelassult körülöttünk, bár mindenki minket figyelt, de ez a figyelem inkább támogató volt. És ahogy hozzámért, az...bizsergetett. Nem valami perverz módon, nem. Megnyugtatóan, bíztatóan, hogy menjek, menjek közelebb, de én mindig is bizalmatlan voltam, s most sem tehettem mást, akkor is, ha ez a vonzás, amit éreztem a tánc közben, valahogy izgalmas volt... Na álljunk csak meg...nem, nem álltunk meg. Siklottunk, vonaglottunk, pörögtünk egymás lelkében. A tér olvadt, a zene sistergővé vált, az alakok masszává változtak, de nem szédültünk...

Eltéptem magam tőle, és az egyik ablak felé rohantam. Levegőért kapkodtam, pedig nem is fulladoztam előtte. Mintha homályosan szemléltem volna mindent tánc közben- nem csak a látottakat, de a hallás, az érzés, az illatok is homályosak, tompák voltak számomra.

Az este további részében nem whiskyt ittam. Próbáltam vodkát inni, már amennyire sikerült.  Aztán odajött a Pete, vagy hogy hívják. Petri, na. Mindegy, a lényeg, hogy a norvég srác. Ezen se mindennapi hacuka volt, legalábbis lerítt róla, honnét származik. Hozott egy széket magának, s leült mellém.

- Te meg mi a jó gyíkságot akarsz?

- Gondoltam betársulok, magányosnak tűnsz.

- Az,hogy nincs mellettem senki, még nem jelenti azt, hogy magányosnak érzem magam. Buktad, fiacskám.

- És ha hozok valami fincsi innivalót?

- Ugyanazt próbálod ki,mint a diri. Szóval csak akkor, ha valami különlegeset hozol.

- Eredeti viking mézsör.

- Biztos, hogy eredeti recept?

- Valójában nem viking, hanem régebbi. Elő-északi. –Próbáltam értelmezni a tekintetét, de mintha valami meggátolt volna ebben. Aztán... felfogtam. Ereje teljes tudatában nézett rám. Magabiztosan. Mintha tényleg nagyon régről létezne már...

Éreztem, hogy kissé elsápadok, de gyorsan kiböktem. –Hozd csak.

Hozott egy-egy nagy üveggel. Édes volt, sűrűnek hatott, de azért érezhetően erős volt. Nem nagyon szóltunk egymáshoz, csak annyit, amennyit amúgy is kellett. Például, hogy érezzük magunkat itt, milyen ez az este, ilyenek. Semmi extra. De ahogy közben rámnézett, az hátborzongató volt. Hogy miért, képtelen lennék rájönni, de egy idő után elkezdtem fázni. Érted, egy izlandi...

Miután megittam, úgy döntöttem, eljátszom, amit szoktam, vagyis megmondom mindenkinek, mit gondolok róla, ha kérdezi, ha nem. De csak Itakoig jutottam. Felkértem táncolni. Na most, úgy vettem észre, itt senkit nem érdekelt, ha lány lassúzik lánnyal. Dehát lassú, emberek! Az elvileg olyasmit jelent, hogy kezdeni akarsz valamit az illetővel, nem? Táncpartnerem felettébb kompromittáló arckifejezéssel adta tudtomra, hogy ő nagyon is elégedett a helyzettel, s ahogy hozzámbújt, az sem volt mindennapi. A válla fölött megpillantottam Sinikkát, a mai este első alkalommal. Csodaszép kék estélyiben volt. Ha nem tudnám, hogy ez nekem nem állna jól, megkérdezném, hol szerezte.

Itako lehellete forróbb lett. Most ezek szerint tényleg tetszek neki? Hm. Érdekes. Lányokkal nem szokásom kikezdeni, de ő valahogy többet érdemel. Sugárzik róla,hogy többet kell neki nyújtani, mert értékesebb.

Atu és Giang úgy látszik,nagyon összebarátkoztak. Legalábbis az este folyamán csak egymással foglalkoztak. Különös aurájuk van, és mikor együtt vannak, érdekes rezgéseket produkálnak. Ebből még lehet valami.

Az a baj egyébként ezzel az egész társasággal, hogy érdekes emberek vannak itt,és szívesen elbeszélgetnék velük. Külön-külön,hogy ne zavarjon senki. De persze úgyis az lenne, hogy akkor én biztos barátkozni akarok velük,pedig nem...

It's not so easy being myself

 ENGLISH/ANGOL


The next story is fictious. And than for any stories, it may have truth value, a part of its characters exists in this plain ( the others elsewhere), I (the author) I say the FACT that this is MINE. You are not making a copy from it without a permit. You may link it, you may recommend it, you may draw inspiration from him (is this a joke?), but I started writing, so  COPYRIGHT sweetie!
Takk.

Chapter 1
It's not so easy being myself
Once upon a time, but in this dimension sure, there was an alternative reality.
Where the people do not believe in that one hundred thousand oracles and two hundred people are  predicted the doomsday. Where there are no churches, chapels, cathedrals, but they believe that there is a god.
The date is  3182. year of the Kind-hearted Lord. Juworz is the place. There are megalopolis here, and there are forest lands. Juworz itself the hypergigantic province.
Now  I guide you into our megalopolis named Forheim. A boarding school, Gagur is the main place of the story really. Not customary. Major individuals come here, who want to point beyond the average with their intellectual level. There will be mysteries on the way in order so you can be anxious.
Let us inspect the opening ceremonies of the year. September 15. Nineteen men are sitting in the court, the chairs  developed in circle shape.The headmaster is in the middle. You could take him even for student  at first sight. Since he does not look like more than twenty-eight. He started the orbit , you could believe it, he is inexperienced yet, but please... Yes,he is excellent!
- How many people we are?- asked he.
The students looked at each other suspiciously. Sure, that teasing question. One blurted it out finally the (presumably) obvious one.
- Together with the headmaster lord,nineteen.
- Not at all! The correct answer - zero plus eighteen. You will understand it , why.
Came after these the introduce part. Everybody told stories, that was needed.
- I am Susan-spoked the first girl. Shoulder-length plain face with brown hair, average body shape. –I am a medium, and telepathist. I came from Scotland. Many strange beings are in the forests of that place yet. My parents discovered that I go because of them to the nearly into a park regurarly. An odd old lady came next,that be aware, because I have to get on a plane, what brings here.
- Greetings Susan. –the headmaster was grinning mysteriously. –I hope,we did not frighten you especially.
I would not like you to be afraid of us better, than the magiminors.
Susan's surprised face takes everybody unexpectedly. And mostly, what are the magiminors?
- Gustav is my name. I came from former Germany. You know it already, what it looks like now...- there was a broad-shouldered, young kid with light brown hair. With glasses.- I played in one of the desolated funfairs when the odd old lady appeared. Anyway the telekinesis my genre or..., mostly this.
- Gustav,Gustav... it would not have been necessary to shrink that Ferris wheel. Next.
- I am Steven. –tall, a kid with reddish-orange leather spoke up. His eyes green. –I came from Africa, I belong to the tribe of the dogons. Or... their ancestors. I look like myself because of this. I see the night sky in daytime, this much came to light about me till now. A little boy came for me. But since he was smart, convinced.
- Steven,I'll search you in contact with two constellations later.
- My name is Sinikka, i'm Finnish, and I am cosy in plain magics. – there was a small girl with white skin,black hair got down to his hip.
- You do not believe in the fact that this comes from you,don't you? -the headmaster shook his head.
The next student was a girl with an average body shape from New-Zealand.- I am Mercury, and do not be surprised if I like the nature better then, than this school. – Big, fuzzy one was her hair.
- Mercury dear, wait it out only while you catch a sight from your room. It will be the balance though.
- I am Johnny, Australian. –to his sex,he was squat, but after all, manly. With a slightly short, brown eye with blond hair. – I speak with the animals , and I float. I just tried to fly when the old lady waved under me,to tell me,i
- All of your opportunities will be here to develop yourself, just be persistent in the future.
- I am Sebastian, from Canada. –his hair was so short-sheared, that he looked nearly bald.He choosed a funny upper one , which was a shirt and a jacket simultaneously. –I recover  the wrong objects, and the injured living beings. I just have to touch them . Although- I touched an egg once, and the small bird appeared beside it happily and healthily somehow.
- You will be a magus med in the end, if  you do not guard. –he wasn't joking. At least it wasn't funny,neither for him,nor for the rest.
I am Itako, Japanese. –said a girl with shiny black hair. And did not come in a kimono, but in a plain, brown leotard. –With ghosts I communicate,who escort single people, who help. A kid with a twenty-something Brazilian appearance,in a sunny afternoon spoked to me. I believed it hardly, since Brazilian no longer exists!
- See, see, how much you learned. And thow much you will..
- I am Claire, from Texas. –small, a girl  with blonde hair, with a beautiful face. –It turned out about me that my wounds heal up. The serious ones. I tested myself always, then a young girl found me, and told that I have to come here.
- Was not the tiny girl familiar a little?
This headmaster was strange.Okay,let him be social if he is the head of the school, let him organize properly, but they were affected suddenly by the feeling that it isn't possible to write down, that it's creepy.
- Atu is my name, came from Mongolia-A guy with long wavy hair, remarkably interesting, isn't it?- I transform things. I noticed it so, that when I rode half a year, that a Pegasus-like being changed from my horse. An aged lord looked me up.
- You forgot to mention it, that on a telephone. Yeah, but 3G was, no? – took out that idiotic grin of his again.
- I am Petri from Norway. I discover increasingly newer and right abilities since my childhood. The most incredible one until now above the self-healing and te control over other's body.
 - I hope you do not have aberrant plans, son.
A short, straight, girl with brown hair came next. One of his eyes were purple, the other blue one. – I am Jacqueline, French. I was training to be a needlewoman, but the dresses, which I sewed, came to life, next the people, who wear them, well... they changed. And one of the men like this said it, as if it would have been possessed by something, that my place is here.
- Poor does not know about it since then,right?
- I am Sancho, Argentine. –His skin was a colour like the milk chocolate. – my family crossed a dimension gate. I didn't go with them,I hid rather, because...i felt, that's not a good place. I did not see them since then, I went to work to another family, and I feel things since then.
- You know,it's like the prophecy,only you just feel it. Believe in it.
- I am Giang, Vietnamese. – there was a woman being 30 years  old, but like all on the Far East men, this did not show on her. – I am a scholar. Such inventor-like.But... in the course of the latter years I started to show interest with techno magic.
I do not work on those robots, who behave a human manner, do not misunderstand me. I rather try to stir the two...
- That doggie was a rather good attempt according to me. –smiled the headmaster. His smile is  frightfully promising .
- I am Anas Zahi. –spoked the dark boy. A hood covered his head. – I came from Egypt. I look for somebody from the ancient Egypt. There wasn't a trouble with anybody till now, I set out only, and i met him or her accidently.Now somehow... I do not perceive it.
- But the person who is searching, is finding. Right,son?
A meaningful glance followed. He may be a wise and good man-being. – I am Wayna Nahuel. –He has long, dark brown hair, and his Native American clothes was real. I adore if somebody is not ashamed,where he/she owes. –I am the shaman in my folk, and one of the ghosts drove here.
- Ghost,ha?
- I am Dashaunn Tiereeque Euchenn. Local.Call Dash. I communicate with mythological beings with pleasure. And I care about their true story...
- Admit it, that to this, you need a special eye.
- I am Sheila from Iceland. Well,i haven't got abilities...i'm just... hybrid. That's it.
- All right. My name is Ophiuchus,shortly Ophi.But cut the painful "characterize between each other the headmaster " . You will have double rooms, everybody found it out already. I would indicate that a ball will be tomorrow in the evening before you would escape, it is not necessary to dress as an occasion, but as you would feel well,just do not make it ordinary. Good night!


***


I am Sheila ,but maybe,call me Pluffy. Or lizard.I'm such an Ectothermal (or skin)  thingie, not defined, strange individual. According to the feedbacks. I have the room on the . And Claire is my room-mate.
- Hi,I am Claire. You are my new roommate as soon as I see it.
- Hi.
- Did they  tell you how many year  is the training?
- We did not talk even about a training...
- Oh and...isn't it a little bit strange for you? I take it so,they call here, and neither training, neither there is not a curriculum ...in the middle of...this is so bizarre, no?
- No. Drop. – i don't know, what kind of face I may have in cases like this, but they always look back upon me with a disturbed head.
- Oh...you don't make it easy,just a little,do you?
- What?
- The get-to-know thing...in a school,it's a habit to make acquaintances. To make friends, to loiter together...
- Did not it appear, that it's not an average school?
- Oh, so?
- It is not necessary to make average or normal things here... you may differ calmly.
- And if we will be classmates?
- What will  be then?
- We have to sit beside each other, to help for each other...
- No, it's not needed.
- You are antisocial. This is the situation.
- No. I just  do not need others,for I shall be successful.
Claire sighed. She gave up the idea that I should open up towards her. Me? Towards other ones? Why?
Everybody started running around madly the following day, believes they haven't got a suitable dress for the evening. Hay woe, be worried, this is a school party, do everything for this, let it be perfect. Yuk. I was strolling all day long, I tried to discover the neighbourhood. I noticed a forest behind the building, and a pool. But it doesn't seems, that any of the classrooms would be furnished  for what waiting for us.
Question, what waits for us really? The headmaster conceals something. The dirty breed.
(the evening)
For me I had the dress. A decollete one, light-shiny green dress. Six stiffening iron is effective on the waist. To this a white stocking, and high-heeled boots unloaded with rivets, the shank with a white corset part. I did not do my hair meg-why? Enough, that I did bronzy make-up to my grey eyes.
The music is a  good one,although with a slightly slow beat. Everybody arrives slowly,till now unknown, i guess elder.

The girls appeared in wonderful dresses. Itako appeared enchanting for me somehow. But not only because of her dress... her glance, her irradiance, her hair made in ponytail. Huh. I swear, she just poured out a look towards me intended remarkably for a man . She looked for somebody else  possibly.
On the other hand, headmaster has an unbelievably good rig. All of it is black, and there are band pieces hanging down from it, buckles, and then deep green stripes. Signaled it with a nod, that he noticed me.
There wasn't a welcoming text . Everybody let him/herself go.Some ate,some drank- there was alcohol richly, and some danced. I decided it to drink. I adore the whiskey. Oh now, a headmaster came when I wanted to fill in a newer glass. His hand with a  Irish miracle...
- I saw you like the whisky much,so I thought, we taste this –grinned.
- I know that this is not average school,but...may I do this here?
- Would I be offering it if it's not allowed?
- It's right. –I smiled, too. And you offer me like this?
- Quiver me, please. –he stared to the sky,told then: -No, no it's not free. You have to dance with me. –looked around, whistled, then back up. –Nah?
I gave a cough. I furrowed my brow. –Why exactly me?
He kissed my hand. We drank.



 HUNGARIAN/MAGYAR

A következő történet fiktív. S mint bármely történetnek, lehet valóságalapja, szereplőinek egy része ebben a síkban is létezik ( a többi meg másutt), jómagam (az „író”) pedig kimondom a TÉNYT, hogy ez az ENYÉM. Engedély nélkül nem másolod. Linkelheted, ajánlhatod, meríthetsz belőle ihletet (ez most ugye vicc?), de én kezdtem el írni, úgyhogy COPYRIGHT cukkerkám!

Takk.

1. fejezet- It’s not so easy being myself

Hol volt, hol meg nem volt, de ebben a dimenzióban biztosan, volt egy alternatív valóság.

Ahol az emberek nem hiszik, hogy százezer jós és kétszász nép megjósolta a világvégét. Ahol nincsenek templomok, kápolnák, katedrálisok, de hisznek abban, hogy van Isten.

A dátum a Jóságos Úristennek a 3182. Éve. A helyszín Juworz. Vannak itt megalopoliszok, s vannak erdős területek. Juworz maga a hipergigantikus tartomány.

Most épp Forheim nevű megalopoliszunkba kalauzollak. Igazából a történet fő helyszíne egy bentlakásos iskola, a Gagur. Nem szokványos. Már nagykorú egyének járnak ide, akinek szellemi szintje túl akar mutatni az átlagon. Meg persze jó kis rejtélyek lesznek útközben, hogy legyen min izgulni.

Tekintsük meg az évnyitót- szeptember 15-e. Tizenkilenc ember ül az aulában, a székek kör alakban kialakítva. Középen az igazgató. Első látásra akár még diáknak is nézhetnéd. Hiszen nem néz ki többnek huszonnyolcnál. Biztosan korán kezdte a pályát, gondolhatnád, hogy igen tapasztalatlan még, közben meg egy lótúrót. Igenis kiváló!

- Mennyien vagyunk?- kérdezte.

A tanulók gyanúsan néztek egymásra. Tuti, hogy beugratós kérdés. Végül az egyikük kibökte a (valószínűleg) nyilvánvalót.

- Az igazgató úrral együtt tizenkilencen.

- Dehogyis! A helyes válasz- nulla plusz tizennyolc. Majd megértitek, miért.

Ezek után következett a bemutatkozós rész. Mindenki elregélte, amit kellett.

- Susan vagyok- szólalt meg az első lány. Vállig érő barna hajú, egyszerű arc, átlagos testalkat. –Médium vagyok, és telepata. Skóciából jöttem. Az ottani erdőkben még mindig sok a furcsa lény. A szüleim fedezték fel,hogy miattuk járok el mindig a közeli parkba. Aztán jött egy fura néni,hogy készülődjek, mert nemsokára repülőre kell szállnom, ami idehoz.

- Üdvözletem Susan. –az igazgató sejtelmesen vigyorgott. –Remélem, nem ijesztettünk meg különösebben. Nem szeretném, ha jobban félnél tőlünk, mint a magiminoroktól.

Susan meglepett arckifejezése váratlanul ért mindenkit. Na meg aztán, mik azok a magiminorok?

- Az én nevem Gustav. A hajdani Németországból jöttem. Nyilván ti is tudjátok, mi lett belőle...- világosbarna hajú, széles vállú, fiatal srác volt. Szemüveggel.- Az egyik elhagyatott vidámparkban játszottam, amikor a fura néni megjelent. Egyébként a telekinézis az én műfajom...illetve, leginkább ez.

- Gustav,Gustav... nem kellett volna zsugorítani azt az óriáskereket. Következő.

- Steven vagyok. –magas, pirosas-narancsos bőrű srác szólalt meg. Szemei zöldek. –Afrikából jöttem, a dogonok törzséhez tartozom. Illetve... az őseikhez. Ezért is nézek így ki. Nappal is látom az éjjeli eget, eddig ennyi derült ki rólam. Értem egy kisfiú jött. De mivel igen értelmes volt, meggyőzött.

- Steven, majd egy két csillagképpel kapcsolatban később felkereslek.

- Nevem Sinikka, finn vagyok, és egyszerű varázslatokban vagyok otthonos. –fehér bőrű lány volt, alacsony, fekete haja csípőjéig leért.

- Még mindig nem hiszed, hogy ez belőled jön,ugye?-rázta meg a fejét a diri.

A következő tanonc egy szintén átlagos alkatú lány volt Új-Zélandról.- Mercury vagyok, és ne csodálkozzatok ha a természetet jobban szeretem majd, mint ezt az iskolát. – Nagy, borzas haja volt.

- Mercury drága, csak várd ki,míg meglátod a szobád. Az lesz ám az egyensúly.

- Johnny vagyok, ausztrál. –neméhez képest zömök  volt, de mégis férfias. Kissé rövid, szőke hajú, barna szemű. – Beszélek az állatokkal , és szoktam lebegni. Épp repülni próbáltam,mikor a néni integetett lentről, hogy elmondhassa,bekerültem ide.

- Itt minden lehetőséged meglesz, hogy kibontakozhass,csak légy továbbra is ilyen kitartó.

- Sebastian vagyok, Kanadából. –haja annyira rövidre volt nyírva, hogy szinte kopasznak látszott. Vicces fölsőt válaszott, mely egyszerre volt póló és zakó. – Helyrehozom az elromlott tárgyakat, illetve a sebesült élőlényeket. Csak meg kell érintenem őket. Habár- egyszer hozzáértem egy tojáshoz, és a kismadár valahogy mellette termett épen és egészségesen.

- A végén még mágusdoki leszel, ha nem vigyázol. –nem viccelt. Legalábbis sem neki,sem a többi jelenlévőnek nem volt vicces.

- Itako vagyok, japán. –közölte egy fényes fekete hajú lány. És nem kimonóban jött, hanem egyszerű, barna dresszben. –Szellemekkel kommunikálok,akik útbaigazítanak egyes embereket illetően, akik segítenek. Egy huszonéves brazil kinézetű srác megszólított pár hete, egy napos délután. Alig hittem el, hiszen brazilok már nincsenek!

- Látod, látod, mennyit tanultál. És még mennyit fogsz...

- Claire vagyok, Texasból. –alacsony, szőke hajú leány volt, szép arccal. –Egyelőre az derült ki rólam, hogy begyógyulnak a sebeim. A súlyosak is. Mindig teszteltem magam, aztán rámtalált egy fiatal lány, és szólt,hogy ide kell jönnöm.

- Nem volt ismerős egy picit az a lány?

Furcsa volt ez az igazgató. Oké,ha egyszer ő a suli feje, legyen szociális, meg irányítson, szervezzen rendesen, de valahogy akkor is rájuk jött az az érzés, amit csak úgy lehet leírni, hogy hátborzongató.

- Atu a nevem, Mongoliából érkeztem.-Hosszú és hullámos hajú srác volt, felettébb érdekes, nemde?- Átalakítok dolgokat. Úgy vettem észre, hogy amikor lovagoltam fél éve, pegazus szerű lény lett a lovamból. Engem egy idős úr keresett meg.

- Elfelejtetted megemlíteni, hogy telefonon. Ja, de 3G volt, nem? –megint elővette azt a hülye vigyorát.

- Petri vagyok Norvégiából. Gyerekkorom óta fedezek fel egyre újabb és jobb képességeket. Az eddigi leghihetetlenebb az öngyógyítás és a mások teste felett való uralom voltak.

- Remélem, nincsenek aberrált terveid, fiam.

Rövid, egyenes, barna hajú lány következett. Egyik szeme lila volt, a másik kék. – Jacqueline vagyok, francia. Varrónőnek tanultam, de a ruhák,amiket megvarrtam, életre keltek, aztán az emberek, akik felvették őket, nos... megváltoztak. És az egyik ilyen ember mondta, mintha megszállta volna valami, hogy itt a helyem.

- Szegény azóta se tud róla,mi?

- Sancho vagyok, argentin. –Bőre olyan színű volt, mint a tejcsoki. – A családom átlépett egy dimenziókapun. Én nem mentem velük,inkább elbújtam, mert...éreztem, hogy nem jó hely. Azóta nem láttam őket, elszegődtem egy másik családhoz, és azóta is érzek dolgokat.

- Tudod, ez olyan, mint a jóslás, csak ezt te érzed is. Higgy benne.

- Giang vagyok, vietnami. –harmincas éveiben járó nő volt, de mind minden Távol-Keleti emberen, ez rajta sem látszott. – Tudós vagyok. Amolyan feltaláló-féle. Csakhát... az utóbbi évek során elkezdett érdekelni a technomágia. Nem azokon a robotokon dolgozok, akik emberi módra viselkednek, félre ne értsetek. Én inkább próbálom keverni a kettőt...

- Szerintem az a kutyus elég jó próbálkozás volt. –mosolyog a diri. Szinte már ijesztően bíztató a mosolya.

- Anas Zahi vagyok. –szólalt meg a sötét fiú. Kapucni takarta el a fejét. – Egyiptomból jöttem. Az ókor egyiptomból. Keresek valakit. Eddig nem volt semmi gond,bárkit kerestem, csak útnak indultam, s a véletlen folytán találkoztam vele. Most valahogy... nem érzékelem.

- De aki keres, az talál. Nemde, fiam?

Jelentőségteljes pillantás következett. Bölcs, és jó ember-lény lehet. –Wayna Nahuel vagyok. –Hosszú,sötétbarna haja volt, és igazi indián öltözéke volt. Imádom,ha valaki nem szégyenli,hova tartozik. –Én vagyok a táltos  a népem között, és az egyik szellem vezetett ide.

- Szellem,mi?

- Dashaunn Tiereeque Euchenn vagyok. Helybéli. Hívjatok Dash-nek. Rólam annyit, hogy  mitologikus lényekkel kommunikálok a legszívesebben. És kiderítem, igazából mi a történetük...

- Valld be, hogy ehhez a szemed is olyan kell, legyen.

- Sheila vagyok Izlandról. Nos,nekem nincsenek képességeim...csak...aféle hibrid vagyok. Ennyi.

- Rendben. A nevem Ophiuchus,röviden Ophi. De hagyjuk ki a kínos „jellemezzük egymás közt a diri bácsi” részt. Kétágyas szobáitok lesznek, mindenki megtudta már. Mielőtt még elmenekülnétek, jelezném, hogy holnap este bál lesz, alkalomnak illően nem kell öltözni, hanem ahogy jól éreznétek magatok, bár azért ne hétköznapias, emberi módon tegyétek. Jó éjt!

***

Sheila vagyok,ha lehet, Pluffynak szólíts. Vagy Gyíknak. Amolyan hidegvérű (vagy bőrű) izé volnék, nem meghatározott, furcsa egyén. A visszajelzések szerint. A szobám az emeleten van. És Claire lett a szobatársam.

- Szia,Claire vagyok. Amint látom,te vagy az új hálótársam.

- Szia.

- Neked sem mondták, hogy hány éves a képzés?

- Még képzésről sem beszéltünk...

- Na és...ez neked kicsit sem furcsa? Úgy értem, idehívnak, és sem képzés, sem tanterv nincs lefektetve...szeptember közepén...ez olyan bizarr, nem?

- Nem. Cseppet sem. –nem tudom, milyen fejet vághatok ilyen esetekben, de mindig olyan zavarodott fejjel néznek vissza rám.

- Óh...egy picit sem könnyíted meg ezt,ugye?

- Mit?

- Ezt az ismerkedős dolgot...egy suliban ismerkedni szokás. Barátokat szerezni, együtt lófrálni...

- Nem tűnt fel, hogy ez egy nem átlagos suli?

- Na, és?

- Itt nem kell átlagos vagy normális dolgokat tenni... nyugodtan különbözhetsz.

- És ha osztálytársak leszünk?

- Mi lesz akkor?

- Egymás mellett kell ülnünk, segítenünk egymásnak...

- Nem, nem kell.

- Antiszociális vagy. Ez a helyzet.

- Nem. Csak nincs szükségem másokra ahhoz, hogy boldoguljak.

Claire sóhajtott. Talán feladta, hogy nyissak felé. Én? Mások fele? Minek?

Másnap mindenki őrült rohangászásba kezdett, hisz senkinek nem volt úgymond megfelelő ruhája az esti mulatozásra. Hajjaj, aggódjatok, ez suli-buli, ezért tegyetek meg mindent, hadd legyen tökéletes. Pfuj. Én egész nap járkáltam, próbáltam felfedezni a környéket. Egy erdőt észrevettem az épület mögött, és egy medencét. De nem látszik, hogy be lenne rendezve bármelyik tanterem is arra, ami vár ránk. Kérdés, IGAZÁBÓL mi vár ránk? A diri titkol valamit. A mocskos fajzatja.

(az este)

Nekem meg volt a ruhám. Egy kivágott, világos-fényeszöld ruha. A derekáig hat merevítővas. Ehhez egy fehér harisnya, és egy tűsarkű, szegecsekkel kirakott csizma, a lábszár egy részén fehér fűző-résszel. A hajamat nem csináltam meg-minek? Elég, hogy bronzos sminket csináltam a szürke szemeimhez.

A zene egész jó,bár kissé lassú ütemű. Lassan megérkezik mindenki,eddig ismeretlenek is, gondolom idősebbek.

A lányok csodás ruhakölteményekben jelentek meg. Itako valahogy elbűvölőnek tűnt számomra. De nem csak a ruhái miatt...a tekintete,a kisugárzása,  a lófarokban összefogott hosszú haja. Hm. Esküdni mernék, az előbb egy felettébb pasinak szánt tekintetet eresztett felém. Talán csak valaki mást keresett.

Az igazgatónak viszont hihetetlenül jó szerkója van. Fekete az egész, és vannak rajta lógó szalagdarabok, meg csatok, és még sötétzöld csíkok. Egy biccentéssel jelezte, hogy észrevett.

Nem volt külön üdvözlő szöveg. Mindenki elengedte magát. Volt aki evett, volt aki ivott- alkohol is volt bőven, s volt, aki táncolt. Én az ital mellett döntöttem. Hisz imádom a whiskeyt. Na most, amikor egy újabb poharat akartam kitölteni, odajött igazgató bá. Kezében egy ír csodával...

- Látom nagyon megtetszett a whisky, gondoltam, megkóstoljuk ezt. –vigyorgott.

- Tudom, hogy nem átlagos ez az iskola,de...szabad itt ilyet?

- Ha tilos lenne, kínálgatnám?

- Az igaz. –mosolyogtam én is. –És csak így megkínál?

- Tegezz, légyszíves. –az ég fele bámult,majd közölte: -Nem, nem ingyen van. Táncolnod kell velem. –körbenézett, fütyörészett, aztán vissza. –Na?

Köhintettem. Ráncoltam a homlokomat. –Miért pont én?

Kezet csókolt. Ittunk.

Dark closure

Mondtam már,hogy a Mennyországban senki nem emlékszik, mi volt ezelőtt a boldog állapot előtt? Ha megkérdezek egy lelket, nem emlékszik a világvégére. Sem a földre, a tengerre, a rádióra, a televízióra. Persze ez mind megvan, csak más formában. Senkinek nincsenek emlékei ezelőttről. Csak nekem, az angyaloknak, Jézusnak, és Istennek. És persze egyéb földöntúli "származékoknak".
Ophiuchus próbál megnyugtatni, de mindig balhé a vége. Az egész emberiség nyugodt és békés, csak mi nem. Ők képesek önfeledten élni, én nem. Persze rajtam kívül senki nem pusztított ki egy egész vérvonalat.
Miután túlvagyunk Roy-jal a mai balhénkon, melynek témája: "megváltoztál, csak azért szeretlek még, mert..." Mondjuk mert testvérek között is tizennégy milliárd éve egymás levegőjét szívjuk (el). Tesvérek nélkül meg hát... Itt már nincs idő. A lényeg, találkozóm lesz az Ezerarcú Miatyánkkal. Egy kávézóban. Komolyan, azért vannak még földi dolgok, csak kicsit másképp néznek ki, meg persze át vannak itatva az egyetemes energiával.
Már ott ült az egyik asztalnál, amikor odaértem. Mosolygott, mint mindig, mióta minden rendbe jött.
- Tudom, mi a problémád.
- Ennyire látszik?
- Eléggé. Kiül az arcodra, és ott figyel minden mozdulatodban.
- De ezen... nem lehet segíteni.
- Dehogynem.
- mIóta? Már nincsenek alternatív valóságok. Itt meg... egyszerűen nem férne bele a képbe.
- Kép a képben?
Zavarodott fejemet látva magyarázni kezdett.

***
Mennyország. Csodás, békés, élettel teli.

Ankh-Morpork. Kicsit távolabb,de még mindig vidám, és szintén a "rendbe" tartozó.
Sinikka énekesnői babérokra tört,Jenna pedig elképzelt világokról írt. Janne zenetanár, Bartek modell,és lakberendező.
 A gyerekeim még tanulnak. nem csak elméletben. Lothor hetente közli, hogy igen, meggondolhatom magam, még egybekelhetünk. Szegény, talán majd egyszer elenged...
A mai nap viszont más. A "kép a képben" remekül működött. Azaz volt egy "szoba", ahova csak én mehettem be. S ahonnan mindig vidáman jöttem ki.
Én, a mazochista.
Ophiuchus szorosan átölelt. -Mi történt veled?
- Beléptem Minden Fájdalmak Szobájába.
Azonnal megértette.
- Örülök, hogy újra jól vagy. Már hiányzott.
Igen, nekem is. Számomra a kiegyensúlyozott élet, és a fájdalom összetartozik.

Last waltz

Egy bálterem közepén voltunk, mindenki minket figyelt. Irreális volt, hiszen senki nem élte túl a világvégét. Mindenkit "elhelyeztek" valahova.
De a ruhám gyönyörű szép volt. Fehér. Csüngtek róla anyagdarabkák. Angyalkám szerkója meg láncos-darabkás volt. Olyan tökéletesnek tűnt minden, tudtam, hogy illuzió az egész, hisz tiltakozni sem tudtam, csak sodródtam az eseményekkel.
- Erre vágytál,nem? Hogy így fejeződjék be.
- Nem egészen értem.
Szabályosan bámultak ránk. Ő meg totál nyugodt volt, miközben táncoltunk.
- Danse macabre, kedvesem.
- Azt nem ketten táncolják?
- Talán nem ketten vagyunk?
- Te irányítasz. Ez nem tánc.
Rendben. Most valahogy... nem evilági tánc volt. Tele érzésekkel, és titkos érintésekkel. Kötelékkel. Vággyal. Jövővel.
- És most?Menjek veled?
- Nem egyértelmű? Elviszlek, és velem leszel. Örökkön-örökké.- mosolyog. Azzal a fatális (fakanális)-misztikus- hűdejóvagyok mosolyával.
Szó,ami szó,meg mondat, meg kifejezés, elestem. Illetve, a lelkem az maradt, de a testem az mint a rongybaba, elernyedt a padlón, és ott is maradt. Majd elporladt. Tyű, ilyen se volt még kemény 20 évem alatt, pedig voltak itt kreatív megoldások.
A mostani kreatívságok azonban... Volt itt csomó lélek, akiket el kellett volna kísérni. Szegény pszichopompok nem bírták a strapát. Beszerveztek engem is, ha már én csoportban is tudom a dolgot (nem kell rosszra gondolni, nem vállalom a gruppent...), sőt. A Gyehennába is kellett vinni csúnya rossz (na jó,velejéig gonosz,romlott, vadbarom, retardált) embereket és démonokat. Meg a Fenevadat. Meg a Sátánt. Hejj. És a romlottakat ki kísérte (is) oda? Na ki?
JENNA!
Én is néztem az elején, de nagyon jól csinálta. Egész úton úgy oltogatta őket, ha lenne még youtube, fel kellene tölteni a róla készült videókat :D
Én és a kis csapatom két hely között ingázott. Igen, a mi otthonunk a túlvilág. Ankh Morpork. Megszoktuk. Meg hát ha az emberiség (a letisztult) ismét elterjed, kell a hely, nem? A többi bolygó népének is más a helye.
De ott volt a Menny. Ahol mindenki boldog... Ahol minden szép,jó,békés. És nem utolsó sorban- SOSEM UNALMAS.

dalszöveg
zene

Was it worth it?(hell yeah,it was)

Gondoltam, egymagamban leszek, de nem úsztam me. Megjelent ugyanis Rhea -a végére már, és Angel. Kívülálló azt hihetné, hogy az ikertestvérem. Nos, a szeretteim tudják, ő csak pár éve létezik, s inkább másodénem, dehát na. Az elején rendkívül szemtelen volt, azután rájött, érzelmes "rinyálással"  jobban lehet rám hatni, mert hát gondoljak már végre magamra.
Miért, eddig nem ezr csináltam? Szerintem extra önző vagyok.
Kezdjük azzal, hogy a fogadott családommal sosem törődtem igazán. Kisgyerekként még oké- hálás voltam, hogy szó nélkül magukhoz vettek, és mindent megadtak, beleértve azt is, hogy szabadon felszólalhattam, és cselekedhettem. de utána, felnőttkorom hajnalán otthagytam őket, s csak néha-néha jutottam el odáig, hogy találkozzam velük...
- Minden gyerek felnő egyszer. -közli Rhea. Fekete haja megcsillan az éjben. Ácsi, mióta van sötét? Igaz, ha sokat gondolkozok, repül az idő... Asszem.
- Na és a csávók? Ordít rólam, hogy nem akarom elkötelezni magam. A komoly kapcsolatot rühellem, mintha nyűg lenne a hátamonaz egész. Igaz, sokszor csak egy szerető kell, hisz az érzelmek nem az én világom, de akkor is kihasználom őket! Ugranak az első szavamra, megtesznek értem mindent, én cserébe semmit nem adok...
- Kivéve, hogy nagyon jó szerető vagy. -mondta Angel. -Sőt! Egyébként is, a zenész csávóidnak egy csomó koncertet leszerveztél.
- De belémszerettek! Én meg annyit tudtam mondani,hogy köszönöm. Bár mit is mondhattam volna? Az előző életeim kudarcától még mindig padlón vagyok , ezek után mit várnak? Bizalmatlan vagyok.
- Azért így is szépen megértetted velük, mi a helyzet. -Rhea próbálja némileg "feltekerni" az önértékelésemet. Szerintem nem fog neki menni.
- És megérte? -Angel nemesen és egyszerűen kérdez,ha kell.
Elgondolkodtam.
Igen,néha fájt. Néha gyötrődtem. De a szenvedés tanít, és haladásra sarkall. És rengeteget tanultam, csodálatos embereket és lényeket ismerhettem meg.
Csak szerintem másoknak rosszabb életek jutottak, s mégis én jöttem ki jobban. Ennek ellenére kivételeznek velem. Miért? Miért vagyok én tőlük jobb?
- Segíteni akartál sokakon. Mindegy,hogyan,de segíteni akartál, s ez jóra utal. -jelent meg a Fiú.
- Szevasz Jozsó! -tártam ki a karom, aztán rájöttem, ez eléggé faragatlan viselkedés.
Ő azonban átölel. -Miért akarod mindenáron a Pokolra juttatni magad?
- Mert megérdemlem.
- Lebecsülöd magad.
- Nem kellene feláldoznom magam, vagy valami ilyesmi?
- Aztán már megtettem én. Ideje továbblépni.
- Öltem.
- Démonokat.
- Bántottam.
- Rosszakat, tanító jelleggel.
- Én hoztam létre a vérkutacsok fejét, s ezáltal őket is.
Sóhajt egyet. Igazam van, vagy igazam van?
Hirtelen valaki rátette a jobb vállamra a kezét. Mgepördültem.
- Mi lenne, ha ezúttal nem magadat akarnád feláldozni, hanem segítenél nekem?
Ophiuchus nyújtotta a kezét. Ezúttal nyugodt szívvel elfogadtam. Uralta az akaratomat...

dalszöveg
(ez tűnt a legértelmesebbnek, mert néha jól hangzik, csak hát nem igazán a zenéhez illő)
zene

Not my funeral

Képzeld el a következőt. Ott állsz egy parkban. Az egyik padon van egy lány. Öltözéke igen fura. Acélbetétes bakancs (húsz soros, és citromsárga), rövid, fekete kockás, egyébként fehér szoknya, és világoskék farmertop. Kezein egy-egy fehér kesztyű (az ujjak helyét kivágták). Haja szőke. Egyébként magas.
Amúgy is, nem láthatnád az egészet, mert vagy halott vagy, vagy gonosz. És amúgy is már csak ez az egy park létezik a földön, hisz az egész bolygó egy kiszáradt, fekete labda.
Én is csak azért lehettem idáig itt,mert én kaptam a passzív megfigyelő szerepét, aki lejegyzett mindent, amit aztán úgyis elzárnak majd valahova, mert olyan ijesztő. De végülis értem is eljött már... Várjunk csak, ezek többen vannak!
Gimiben sokszor voltak olyan rémálmaim, amiben eljöttek az Apokalipszis Lovasai. Úgy általában pusztítani, meg értem. Először úgy voltam vele, hogy majd kezet fogok a Halál Lovasával, hogy nagyon király a stílusa, aztán persze rájöttem, hogy egyáltalán nem vicces, pláne nem menő.
Most már nem az ég hasadt meg,ahogy megjelentek, és nem is voltak lovak. Kicsit mintha megint civilek akartak volna lenni. Csakhogy már sosem lesznek azok, mióta az emberiség megismerte másik arcukat is.
- Nahát,drágáim, csak nem azt vártátok, hogy gratuláljak?Deimos jobb volt.
Eicca arcán meglepettség, aztán ugyanaz a tapló gyökérség.
- Velünk kell jönnöd. -mondta Paavo.
- Frászt. Ti nem vagytok pszichopompok.
- Mi beteljesítettük a végzetünket, most neked kell a tiedet.
- Menjek veletek,mi?
- Pontosan. Hozzánk tartozol.
Rájöttem. Ezek sosem fogják fel. Lehet, hogy "bevégezve,amit kellett", már azt tehetnek amit akarnak, de nem velem. Éppen ezert egy "csodálatos" tornádó jött, felkapott, én összegömbölyödtem benne, földdarabok szakadtak, s eltűntem.
Muszáj valahogy végiggondolnom az életem, meg az összes előzőt is. Hiszen... saját magamat kell bíróság elé állítanom, hogy rájöjjek, tényleg  mi vagyok s mi lehet belőlem. Sokszor csináltam ezt az önelemzést. De egyszer sem úgy igazán, olyan teljes mértékben, mint most. Utána nyugodtan vihetnek a Kísérők.

End of the world

Hajnalban abbahagytuk a pofázást, mert egyrészt végeztünk, másrészt fáradtak voltunk. De. Még mielőtt kikecmeregtünk, felkapcsoltuk a turbó fokozatot -pezsgőfürdő, habokkal, kellemes nyugtató aromákkal.
- He?-szólalok meg hirtelen.
Jenna furcsán néz.
- Mit he?- kérdezi Sini.
Valami furcsát éreztem ismerőset. Távolról közeledett... Többen voltak. Kikeltem a vízből. És rohantam az ajtóig.
Pszichopompok kisebb csapata jött, Royjal az élen. Nekirontottam, és megöleltem. Mindenki ledermedt, és ránk bámult- mert még sosem láttak ilyen őszinte, mély érzelemmel teli ölelést. A tekintete... olyan hátborzongatóan gyönyörű volt...
- Hiányoztál. -mondta.
- Te is... annyira. -azt hittem, elbőgöm magam. Ha róla volt szó, valahogy könnyebb volt tinilányként, vagy éppenséggel anyatigrisként viselkedni. És nála felejtem el teljességgel a magányt, a félelmet, a gonoszt, vele erős vagyok. Ha ember lennék, azt mondanám, hogy igaz szerelem. De így inkább azt mondom, megtaláltam azt...ŐT! Egymásnak teremtettek, igen. Szétmehetnénk. Ja, persze, mondták már neked, hogy nem kötelező levegőt venni?
- Búcsúzz el a szépségektől. -igen, normális nő erre kiakadna, de én tudom, hogy a hugairól van szó, és nem kell ezen izélnem.
- Miért, még csak most... -megcsókolt.
- Azért, mert dolguk van. Neked is.
- Mi?
- Beszélned kell Vele. Nekik meg biztonságban kell lenniük.
- Meddig lesznek távol?
- Ők egy helyen lesznek mindvégig... te már más tészta leszel. Lekváros sajtos.
- Mehet rá tejszínhab és fahéj is? -felélénkültem.
- Természetesen.

***
Nem tudom, te hogy képzeled el. Régebben álmodtam vele párszor. Hogy a felhőkben fénylik, vagy valami jelképkén beszélek vele. Most normális emberi kinézete volt. Nem tudnám leírni... Ezt látni, és érezni kell.
- Te tényleg velem akartál beszélni?
- Hisz tudod, a tervek...
- Én mindig úgy hittem, egyszerű gyermeked vagyok, akár a többi... az őrültségem nem ad rá okot, hogy több legyek.
- Szerény vagy.
- Te meg jó. És bölcs tanító.
- Emlékszel, amikor azt képzelted, huszonéves leszel, mikor eljön az apokalipszis?
- Igen. Valahogy úgy éreztem, nem bír többet a világ, és egyszer csak el kell érkeznie a végnek.
- Elérkezett.
- Valóban?
- Igen. Elég tájékozott vagy, hogy te is észrevedd, itt az idő, hogy változtassunk rajta.
- Én?Hogy?
- Végig akartad nézni. Hogy aztán emlékezz rá,s tanulj belőle.
-Olyasmi. De amellett, hogy végignézem... úgy értem... én nem vagyok olyan jó, hogy ne bántsanak...
- Azt majd elintézzük, ne törődj vele. Viszont ha összegyűlik a sok lélek...
- Aha, értem, legyek pszichopomp.
- Igen. És lenne itt még valami. Emlékszel, mit mondtam az elején Deimosra?
- Hogy ne is létezzen a méretei miatt. -itt vörösödöm. Pedig tényleg nem terveztem olyan nagyra...
- És utána?- mosolyog.
- Most tényleg azt akarod, hogy pusztítson? Nem a Halál Lovasa pusztít majd sokat?
- Nos, hát...majd összeegyeztetem.
- Mit kérsz cserébe?
- Semmit.
- Tudom, hogy nem szereted. Mert rossz. Szóval, mondd,mit kérsz.
- Pusztítsd el.
Mosolyog. Végtelen szeretet árad belőle. Én nyelek egy nagyot. Torkom kiszáradva, lelkem meghasadva...de kimondom.
- Rendben.



Zene
Dalszöveg

Madness

Miközben betámadjuk a hotelt (), és egy hatalmas jakuzziban kötünk ki-ruhástul, Sinikka közli, hogy ő rájött, nekem pár év után egy kis magányra van szükségem, mert mindig akkor történnek a csúnya dolgok. Igaza lehet.
- Jó, de előled nem akarok eltűnni..- s még mielőtt a fehérhajú megszólal,hozzáteszem- És téged is megszerettelek, úgyhogy ne hidd, hogy könnyen megszabadulsz majd tőlem.
- De tényleg, mi történ a múltkori utazáson? Mikor két kisbusszal mentünk Bécsbe...
- Az nem akkor volt, mikor Janne beteg lett, és ezért vele maradtam? -ráncolta a homlokát Jenna. Kisimítottam neki.
-Akkor volt. Csak Sini, nem értem, miért kérdezgeted folyton...eltűnt onnan mindenki, én meg csak lestem, hogy miért hagytatok egyedül...
- Mi nem hagytunk ott, kiszálltunk a  buszból és veled együtt indultunk a szállóba. Aztán eltűntél.
- Nem, visszajöttünk mind a buszba, aztán mindenki eltűnt. Senki nem mondta, hova, csak tűntetek el a francba.
- Lehet, hogy hallucináltál... -így Jenna.
- Mi...de...akkor észrevettem volna,hogy valami nem kóser!
- Nem, drágám, a sima- emberi hallucinációnál nem tudnád észrevenni, ha baj van.
- Tényleg... mikor visszamentem a hotelba, és nyávogtam, hogy hova lett mindenki, Sini közölte, hogy végig ottvoltak... Akkor behallucináltam az egészet?
- Az egészet azért nem. -mondta Sini. - Lehet, hogy a betegségeddel kapcsolatos.
- Milyen betegséggel? -ezt a pofavágást leginkább úgy lehetne leírni, hogy "wtf".
- Hát mindig megtámad egy csomó betegség...ez valami gyenge immunrendszer,nem?
- És akkor mivel magyarázod, hogy még a halálos betegségek se fognak ki rajtam? Egyszerű, ez is a próbatételem része. De ne mindig rólam beszéljünk már! Veletek mi van?
- Találtam munkát. -mosolyog Sini.
- Ha te azt munkának mered nevezni, hogy közösen modellkedünk... -nevet Jenna.- De jó móka.
- És én erről miért nem tudok?
- Sini nem akarta elmondani. Úgy gondolta, tűnjön egy kicsit komoly melónak.
- A komoly melót majd elintézem neki én, ha akarja.
- Mármint mire gondolsz? -Sinikénk feje ártatlan, szépséges szép szemeivel bámul rám.
- Négy éve részt vettél egy karaoke-show-n. Vannak rajongóid.
- De nincs is bandám, meg nem is tudok...
- Csönd. -mondta Jenna. -Erre vársz mióta az eszedet tudod, ne is tagadd. Valamit bevállalhatnál, a modellkedés úgyse foglal le túlságosan. Én meg otthon is tudok írni, vagy veled, a súdióban.
Sini szóhoz se jut, csak átölel minket. Én nem értem, hisz nekem természetes, hogyha egy lehetőség adódik (meg persze, ha hagyja), segítek, Jenna azért nem érti, mert ő neki igazából sok köze nincs a dologhoz. Dehogynem van. Létezik...


Zene
Dalszöveg

Morning light

Szinte azonnal öntudatlan lettem. Fogalmam sincs, mi történt ezalatt, de öt nap múlva ébredtem fel. Na most, egy átlag embernek se tellett volna ez öt napba... nekem meg pláne. Tehát narancskám megint alkotott- de nem árulja el, ugyan, miért is mondaná el...Direkt ki akar vele készíteni, hogy érdekeljen, nyomozzak utána, aztán körülbelül még jobban kiakadok. Sebek nincsenek, nem is érzek semmit, csak kábultságot.
Viszont a barlangban vagyok, egyedül.
Deimos hirtelen jelent meg. Előbukkant a sötétségből...
- Köszönöm, hogy emlékeztetsz rá, ki vagy.-fontam össze a karom.
- Ne aggódj, eleresztelek. De olyan vicces volt az elmúlt öt nap...
- Vicces? Szerinted az, hogy nem tudtam magamról, vicces?  Hisz bármit megtehettél velem!
- Ezaz.-vigyorog.
- Beteg pszichopata.
- Nem is volt gyermekkorom.
- Az tök mindegy. Úgy viselkedsz és úgy vigyorogsz. Idegbeteg.
- Te kezdted.
- Na még csak fogd rám, idióta. -nagyot röhög, hisz számára kielégítő, hogy tehetetlen vagyok és puffogok magamban. Piff.

Ahogy kiléptem a barlangból, s a közeli városba értem, az emberek bepánikoltak, s menedéket kerestek. Tornádók. Kettő a hátam mögül, közben felhők gyülekeztek, zengett az ég. Egy-két villám le is csapott, irtózatos kárt téve az épületekben. A város közepén utolértek a tornádók, az egyik közvetlenül mögöttem hömpölygött. Egy átlag embert pillanatok alatt, messzebbről is felkapta volna, s repítette volna tovább, majd ledobta volna másutt. Én fokozatosan belekerültem az örvénybe. Nem volt nagy tornádó... körülbelül négy méter átmérőjű. De amint eggyé váltam vele, hatalmasra nőtt. Bár fizikailag ugyanakkora maradtam, lelkem kilépett testemből, így irányítva a hömpölygő irtózatot, mely megállíthatatlanul pusztít.
Ne higgy a filmeknek, miszerint meg lehet állítani a tornádót. Az én kicsikéimet csak én állíthatom meg. Nem ám csak két-három percig élnek! Addig rombolnak, ameddig én akarom!
Személyes kis tornádóm immáron 600 méter széles. Igen, van ilyen. Nálam legalábbis, ráadásul 200 km/h-val haladt előre. Tehát gondolhatod, nem csak ezt a kis várost rombolta le. Útban volt egy erdő is, aztán még két város. Gondolhatod tehát, nem csak két tornádó volt, hanem egyenesen hat.
Mire lenyugodtam, a harmadik város végére értem. Iszonyatosan gonosz vagyok, ugye?
Akkor most közlöm, ezek nem igazi városok. Ideiglenesen létrejönnek, hogy ne valódi környezetben tegyek kárt. Az számomra sem volna tisztességes, maximum ha felkérnek rá.
Este kilenc volt a városban, sötét. Februári időhöz illően hideg, hónak azonban nyoma sem volt. Az emberek furcsán néztek rám, amiért szoknyában voltam, harisnya nélkül. Na jó, egy fekete ballonkabát volt rajtam (alatta egy szál fekete fölső), fekete szoknya, és bakancs. Nem fáztam... Olyan volt, mintha harisnya lenne rajtam, és épp hogy érezném a szellőt-közben meg azért erősebben fújt a szél szimpla szellőnél. Amikor nagyon erősen fújt, ambivalens érzése volt a combjaimnak... mintha félig olvadt havat dörzsölnének rajta, vagy nem is tudom... tényleg nem fáztam. Sini elszörnyedve pillantott meg, mikor kijött elém a megállóba.
- És te így jöttél? Ilyen időben?
- Nincs hideg.
Aztán megérkezett Jenna is. Így hármasban beszálltunk a limóba, és mentünk Száliába.
- Dehát itt... nincs is hideg!- lepődnek meg mindketten.
-Persze. Nálunk akkor van hideg, ha kérik. -nevetek. -Örülök, hogy el tudtatok a fiúktól szabadulni. Jó lenne ezt a hétvégét együtt tölteni.
- Jaj már, hisz milyen rég voltunk együtt, csak mi hárman! -mondta Jenna, s igaza is volt. Én is folyton másfele csavarogtam, ő meg Jannéval lógott folyton. Sini meg hol itt, hol ott. Népszerű ám a csajszi.
- Jó, de rajtam múlik nagyrészt. Elkallódok állandóan, ti meg csak vártok és vártok.
- De megéri várni! -mosolyog Sini.- S most hajnalig le sem fekszünk, míg mindent ki nem beszélünk!
- Ahaaa... -előre elképzeltem azt a totál kómát...

Dalszöveg nincs, túl egyszerű xD
Zene

Someone who cares

Gigantikus madárrá változva eltűntünk. Egy tisztáson kötöttünk ki, egy folyó mellett, az erdőnkben, ahol senki nem talál meg.
-Mindent úgyanúgy csináltunk, akkor miért változtak meg?
- Nem egészen így van. Próbáltunk jobbak lenni. Legalábbis én bizonyos személyekhez igen. Hogy érezzék,hogy nem felejtettem el őket, hogy foglalkozni akarok velük. Csak nem fogják fel hány fele áll a fejem, mi mindenre kell figyelnem és időt találnom. Rosszul osztom be az időm.
- Dehogy. Csak túl sokra figyelsz. Ezt nem szabad. Vannak akik nem értik meg,hogy nem érsz rá ennyiszer és ennyiszer...
- De pont a családomat hagyjam ki?
- Nem kell kihagynod őket, csak értsék meg,hogy nem tudsz mindig ugyanott lenni, több hely van,ahol élsz.
- Legtöbbjüknek ez a gond. Pont karácsony előtt!
- Mi lenne, ha kihagynánk a karácsonyt?
- Hogy értsem ezt?
- Az ajándékaik meglesznek... Mi meg elhúzunk egy hétre.
- Veled, egy hét?Normális vagy?
- Baj,ha érdekelsz?
- Nem, csak nem vagyok hozzászokva.
- Egy fenéket nem! Tőled függ az életem, ha nem vetted volna észre! -feláll, és idegesen járkálni kezd. Bakancsa alatt halkan ropognak a levelek. Mivel itt állandó ősz van.
- Szóval...azt akarod mondani, hogy...ha tehetnéd, többet lennél velem?
- Csak veled... Jó,nem állítól, hogy létezésem első pillanatától kezdve, mert akkor még nem alakult ki a személyiségünk teljesen. De mióta megjártad az őrület lépcsőfokait, azóta másként vagyok ezzel.
- És a néped?
- Fogd már fel, hogy nem érdekelnek! Az egész kultuszt a rajongóim találták ki, az elvetemültebbek meg kitalálták, hogy csatlakoznának is! Én lehunyt szemmel jobb vagyok, mint ezren együttvéve...
- Ezt tudom, de...
- Még nem fejeztem be. Az egyedüli akadály abban, hogy együtt lehessünk, TE vagy. Tudod, hogy ha hívlak, azonnal megyek. Akkor meg? Ilyenkor nem tudnád megváltoztatni a múltat, hogy mondjuk ne legyen családod, ami egyébként sincs, és hasonlók? Vagy ha már akkora híresség vagy, adj ki egy közleményt, hogy ez meg ez van!
- Mintha úgy örülnék ennek a hírnévnek... Mert ugye nem azt várom el, hogy mindenki szeressen, de tudod te minek néznek? A metallista rajongók többsége egy ritka nagy ribancnak, a természetfelettik nagy része kajának. Azok a buznyák hatalmasok meg mindig azzal jönnek hogy légy az asszonyom, stb. blá-blá-blá! És mihelyst "kiderül" valami rólam- hozzáteszem úgy adják le mintha én azt interjúban mondtam volna- , mégtöbben megutálnak. A saját népem nem is ismer... Tényleg kellene valami.
Deimos a derekamba vájta pár körmét- Nyugszik a beteg.
- Frászt vagyok én beteg... -vigyorgok.
- Na szóval mi lesz?
- Apokalipszis!
- Mi? Meghülyültél?
- Így is az voltam...- vigyorgok méginkább, mire előveszi szokásos pszichopata vigyorát.
- Az oké, hogy te az én népemet kiirtod, de én...velem mi lesz?
Megcsókoltam. -Szóval egy hét?
- Egy hét. -mosolygott...és hozzávágott egy nagy fához...:)