Gigantikus madárrá változva eltűntünk. Egy tisztáson kötöttünk ki, egy folyó mellett, az erdőnkben, ahol senki nem talál meg.
-Mindent úgyanúgy csináltunk, akkor miért változtak meg?
- Nem egészen így van. Próbáltunk jobbak lenni. Legalábbis én bizonyos személyekhez igen. Hogy érezzék,hogy nem felejtettem el őket, hogy foglalkozni akarok velük. Csak nem fogják fel hány fele áll a fejem, mi mindenre kell figyelnem és időt találnom. Rosszul osztom be az időm.
- Dehogy. Csak túl sokra figyelsz. Ezt nem szabad. Vannak akik nem értik meg,hogy nem érsz rá ennyiszer és ennyiszer...
- De pont a családomat hagyjam ki?
- Nem kell kihagynod őket, csak értsék meg,hogy nem tudsz mindig ugyanott lenni, több hely van,ahol élsz.
- Legtöbbjüknek ez a gond. Pont karácsony előtt!
- Mi lenne, ha kihagynánk a karácsonyt?
- Hogy értsem ezt?
- Az ajándékaik meglesznek... Mi meg elhúzunk egy hétre.
- Veled, egy hét?Normális vagy?
- Baj,ha érdekelsz?
- Nem, csak nem vagyok hozzászokva.
- Egy fenéket nem! Tőled függ az életem, ha nem vetted volna észre! -feláll, és idegesen járkálni kezd. Bakancsa alatt halkan ropognak a levelek. Mivel itt állandó ősz van.
- Szóval...azt akarod mondani, hogy...ha tehetnéd, többet lennél velem?
- Csak veled... Jó,nem állítól, hogy létezésem első pillanatától kezdve, mert akkor még nem alakult ki a személyiségünk teljesen. De mióta megjártad az őrület lépcsőfokait, azóta másként vagyok ezzel.
- És a néped?
- Fogd már fel, hogy nem érdekelnek! Az egész kultuszt a rajongóim találták ki, az elvetemültebbek meg kitalálták, hogy csatlakoznának is! Én lehunyt szemmel jobb vagyok, mint ezren együttvéve...
- Ezt tudom, de...
- Még nem fejeztem be. Az egyedüli akadály abban, hogy együtt lehessünk, TE vagy. Tudod, hogy ha hívlak, azonnal megyek. Akkor meg? Ilyenkor nem tudnád megváltoztatni a múltat, hogy mondjuk ne legyen családod, ami egyébként sincs, és hasonlók? Vagy ha már akkora híresség vagy, adj ki egy közleményt, hogy ez meg ez van!
- Mintha úgy örülnék ennek a hírnévnek... Mert ugye nem azt várom el, hogy mindenki szeressen, de tudod te minek néznek? A metallista rajongók többsége egy ritka nagy ribancnak, a természetfelettik nagy része kajának. Azok a buznyák hatalmasok meg mindig azzal jönnek hogy légy az asszonyom, stb. blá-blá-blá! És mihelyst "kiderül" valami rólam- hozzáteszem úgy adják le mintha én azt interjúban mondtam volna- , mégtöbben megutálnak. A saját népem nem is ismer... Tényleg kellene valami.
Deimos a derekamba vájta pár körmét- Nyugszik a beteg.
- Frászt vagyok én beteg... -vigyorgok.
- Na szóval mi lesz?
- Apokalipszis!
- Mi? Meghülyültél?
- Így is az voltam...- vigyorgok méginkább, mire előveszi szokásos pszichopata vigyorát.
- Az oké, hogy te az én népemet kiirtod, de én...velem mi lesz?
Megcsókoltam. -Szóval egy hét?
- Egy hét. -mosolygott...és hozzávágott egy nagy fához...:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése