2011. március 2., szerda

Madness

Miközben betámadjuk a hotelt (), és egy hatalmas jakuzziban kötünk ki-ruhástul, Sinikka közli, hogy ő rájött, nekem pár év után egy kis magányra van szükségem, mert mindig akkor történnek a csúnya dolgok. Igaza lehet.
- Jó, de előled nem akarok eltűnni..- s még mielőtt a fehérhajú megszólal,hozzáteszem- És téged is megszerettelek, úgyhogy ne hidd, hogy könnyen megszabadulsz majd tőlem.
- De tényleg, mi történ a múltkori utazáson? Mikor két kisbusszal mentünk Bécsbe...
- Az nem akkor volt, mikor Janne beteg lett, és ezért vele maradtam? -ráncolta a homlokát Jenna. Kisimítottam neki.
-Akkor volt. Csak Sini, nem értem, miért kérdezgeted folyton...eltűnt onnan mindenki, én meg csak lestem, hogy miért hagytatok egyedül...
- Mi nem hagytunk ott, kiszálltunk a  buszból és veled együtt indultunk a szállóba. Aztán eltűntél.
- Nem, visszajöttünk mind a buszba, aztán mindenki eltűnt. Senki nem mondta, hova, csak tűntetek el a francba.
- Lehet, hogy hallucináltál... -így Jenna.
- Mi...de...akkor észrevettem volna,hogy valami nem kóser!
- Nem, drágám, a sima- emberi hallucinációnál nem tudnád észrevenni, ha baj van.
- Tényleg... mikor visszamentem a hotelba, és nyávogtam, hogy hova lett mindenki, Sini közölte, hogy végig ottvoltak... Akkor behallucináltam az egészet?
- Az egészet azért nem. -mondta Sini. - Lehet, hogy a betegségeddel kapcsolatos.
- Milyen betegséggel? -ezt a pofavágást leginkább úgy lehetne leírni, hogy "wtf".
- Hát mindig megtámad egy csomó betegség...ez valami gyenge immunrendszer,nem?
- És akkor mivel magyarázod, hogy még a halálos betegségek se fognak ki rajtam? Egyszerű, ez is a próbatételem része. De ne mindig rólam beszéljünk már! Veletek mi van?
- Találtam munkát. -mosolyog Sini.
- Ha te azt munkának mered nevezni, hogy közösen modellkedünk... -nevet Jenna.- De jó móka.
- És én erről miért nem tudok?
- Sini nem akarta elmondani. Úgy gondolta, tűnjön egy kicsit komoly melónak.
- A komoly melót majd elintézem neki én, ha akarja.
- Mármint mire gondolsz? -Sinikénk feje ártatlan, szépséges szép szemeivel bámul rám.
- Négy éve részt vettél egy karaoke-show-n. Vannak rajongóid.
- De nincs is bandám, meg nem is tudok...
- Csönd. -mondta Jenna. -Erre vársz mióta az eszedet tudod, ne is tagadd. Valamit bevállalhatnál, a modellkedés úgyse foglal le túlságosan. Én meg otthon is tudok írni, vagy veled, a súdióban.
Sini szóhoz se jut, csak átölel minket. Én nem értem, hisz nekem természetes, hogyha egy lehetőség adódik (meg persze, ha hagyja), segítek, Jenna azért nem érti, mert ő neki igazából sok köze nincs a dologhoz. Dehogynem van. Létezik...


Zene
Dalszöveg

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése