2011. október 26., szerda

It's not so easy being myself


 ENGLISH/ANGOL


The next story is fictious. And than for any stories, it may have truth value, a part of its characters exists in this plain ( the others elsewhere), I (the author) I say the FACT that this is MINE. You are not making a copy from it without a permit. You may link it, you may recommend it, you may draw inspiration from him (is this a joke?), but I started writing, so  COPYRIGHT sweetie!
Takk.

Chapter 1
It's not so easy being myself
Once upon a time, but in this dimension sure, there was an alternative reality.
Where the people do not believe in that one hundred thousand oracles and two hundred people are  predicted the doomsday. Where there are no churches, chapels, cathedrals, but they believe that there is a god.
The date is  3182. year of the Kind-hearted Lord. Juworz is the place. There are megalopolis here, and there are forest lands. Juworz itself the hypergigantic province.
Now  I guide you into our megalopolis named Forheim. A boarding school, Gagur is the main place of the story really. Not customary. Major individuals come here, who want to point beyond the average with their intellectual level. There will be mysteries on the way in order so you can be anxious.
Let us inspect the opening ceremonies of the year. September 15. Nineteen men are sitting in the court, the chairs  developed in circle shape.The headmaster is in the middle. You could take him even for student  at first sight. Since he does not look like more than twenty-eight. He started the orbit , you could believe it, he is inexperienced yet, but please... Yes,he is excellent!
- How many people we are?- asked he.
The students looked at each other suspiciously. Sure, that teasing question. One blurted it out finally the (presumably) obvious one.
- Together with the headmaster lord,nineteen.
- Not at all! The correct answer - zero plus eighteen. You will understand it , why.
Came after these the introduce part. Everybody told stories, that was needed.
- I am Susan-spoked the first girl. Shoulder-length plain face with brown hair, average body shape. –I am a medium, and telepathist. I came from Scotland. Many strange beings are in the forests of that place yet. My parents discovered that I go because of them to the nearly into a park regurarly. An odd old lady came next,that be aware, because I have to get on a plane, what brings here.
- Greetings Susan. –the headmaster was grinning mysteriously. –I hope,we did not frighten you especially.
I would not like you to be afraid of us better, than the magiminors.
Susan's surprised face takes everybody unexpectedly. And mostly, what are the magiminors?
- Gustav is my name. I came from former Germany. You know it already, what it looks like now...- there was a broad-shouldered, young kid with light brown hair. With glasses.- I played in one of the desolated funfairs when the odd old lady appeared. Anyway the telekinesis my genre or..., mostly this.
- Gustav,Gustav... it would not have been necessary to shrink that Ferris wheel. Next.
- I am Steven. –tall, a kid with reddish-orange leather spoke up. His eyes green. –I came from Africa, I belong to the tribe of the dogons. Or... their ancestors. I look like myself because of this. I see the night sky in daytime, this much came to light about me till now. A little boy came for me. But since he was smart, convinced.
- Steven,I'll search you in contact with two constellations later.
- My name is Sinikka, i'm Finnish, and I am cosy in plain magics. – there was a small girl with white skin,black hair got down to his hip.
- You do not believe in the fact that this comes from you,don't you? -the headmaster shook his head.
The next student was a girl with an average body shape from New-Zealand.- I am Mercury, and do not be surprised if I like the nature better then, than this school. – Big, fuzzy one was her hair.
- Mercury dear, wait it out only while you catch a sight from your room. It will be the balance though.
- I am Johnny, Australian. –to his sex,he was squat, but after all, manly. With a slightly short, brown eye with blond hair. – I speak with the animals , and I float. I just tried to fly when the old lady waved under me,to tell me,i
- All of your opportunities will be here to develop yourself, just be persistent in the future.
- I am Sebastian, from Canada. –his hair was so short-sheared, that he looked nearly bald.He choosed a funny upper one , which was a shirt and a jacket simultaneously. –I recover  the wrong objects, and the injured living beings. I just have to touch them . Although- I touched an egg once, and the small bird appeared beside it happily and healthily somehow.
- You will be a magus med in the end, if  you do not guard. –he wasn't joking. At least it wasn't funny,neither for him,nor for the rest.
I am Itako, Japanese. –said a girl with shiny black hair. And did not come in a kimono, but in a plain, brown leotard. –With ghosts I communicate,who escort single people, who help. A kid with a twenty-something Brazilian appearance,in a sunny afternoon spoked to me. I believed it hardly, since Brazilian no longer exists!
- See, see, how much you learned. And thow much you will..
- I am Claire, from Texas. –small, a girl  with blonde hair, with a beautiful face. –It turned out about me that my wounds heal up. The serious ones. I tested myself always, then a young girl found me, and told that I have to come here.
- Was not the tiny girl familiar a little?
This headmaster was strange.Okay,let him be social if he is the head of the school, let him organize properly, but they were affected suddenly by the feeling that it isn't possible to write down, that it's creepy.
- Atu is my name, came from Mongolia-A guy with long wavy hair, remarkably interesting, isn't it?- I transform things. I noticed it so, that when I rode half a year, that a Pegasus-like being changed from my horse. An aged lord looked me up.
- You forgot to mention it, that on a telephone. Yeah, but 3G was, no? – took out that idiotic grin of his again.
- I am Petri from Norway. I discover increasingly newer and right abilities since my childhood. The most incredible one until now above the self-healing and te control over other's body.
 - I hope you do not have aberrant plans, son.
A short, straight, girl with brown hair came next. One of his eyes were purple, the other blue one. – I am Jacqueline, French. I was training to be a needlewoman, but the dresses, which I sewed, came to life, next the people, who wear them, well... they changed. And one of the men like this said it, as if it would have been possessed by something, that my place is here.
- Poor does not know about it since then,right?
- I am Sancho, Argentine. –His skin was a colour like the milk chocolate. – my family crossed a dimension gate. I didn't go with them,I hid rather, because...i felt, that's not a good place. I did not see them since then, I went to work to another family, and I feel things since then.
- You know,it's like the prophecy,only you just feel it. Believe in it.
- I am Giang, Vietnamese. – there was a woman being 30 years  old, but like all on the Far East men, this did not show on her. – I am a scholar. Such inventor-like.But... in the course of the latter years I started to show interest with techno magic.
I do not work on those robots, who behave a human manner, do not misunderstand me. I rather try to stir the two...
- That doggie was a rather good attempt according to me. –smiled the headmaster. His smile is  frightfully promising .
- I am Anas Zahi. –spoked the dark boy. A hood covered his head. – I came from Egypt. I look for somebody from the ancient Egypt. There wasn't a trouble with anybody till now, I set out only, and i met him or her accidently.Now somehow... I do not perceive it.
- But the person who is searching, is finding. Right,son?
A meaningful glance followed. He may be a wise and good man-being. – I am Wayna Nahuel. –He has long, dark brown hair, and his Native American clothes was real. I adore if somebody is not ashamed,where he/she owes. –I am the shaman in my folk, and one of the ghosts drove here.
- Ghost,ha?
- I am Dashaunn Tiereeque Euchenn. Local.Call Dash. I communicate with mythological beings with pleasure. And I care about their true story...
- Admit it, that to this, you need a special eye.
- I am Sheila from Iceland. Well,i haven't got abilities...i'm just... hybrid. That's it.
- All right. My name is Ophiuchus,shortly Ophi.But cut the painful "characterize between each other the headmaster " . You will have double rooms, everybody found it out already. I would indicate that a ball will be tomorrow in the evening before you would escape, it is not necessary to dress as an occasion, but as you would feel well,just do not make it ordinary. Good night!


***


I am Sheila ,but maybe,call me Pluffy. Or lizard.I'm such an Ectothermal (or skin)  thingie, not defined, strange individual. According to the feedbacks. I have the room on the . And Claire is my room-mate.
- Hi,I am Claire. You are my new roommate as soon as I see it.
- Hi.
- Did they  tell you how many year  is the training?
- We did not talk even about a training...
- Oh and...isn't it a little bit strange for you? I take it so,they call here, and neither training, neither there is not a curriculum ...in the middle of...this is so bizarre, no?
- No. Drop. – i don't know, what kind of face I may have in cases like this, but they always look back upon me with a disturbed head.
- Oh...you don't make it easy,just a little,do you?
- What?
- The get-to-know thing...in a school,it's a habit to make acquaintances. To make friends, to loiter together...
- Did not it appear, that it's not an average school?
- Oh, so?
- It is not necessary to make average or normal things here... you may differ calmly.
- And if we will be classmates?
- What will  be then?
- We have to sit beside each other, to help for each other...
- No, it's not needed.
- You are antisocial. This is the situation.
- No. I just  do not need others,for I shall be successful.
Claire sighed. She gave up the idea that I should open up towards her. Me? Towards other ones? Why?
Everybody started running around madly the following day, believes they haven't got a suitable dress for the evening. Hay woe, be worried, this is a school party, do everything for this, let it be perfect. Yuk. I was strolling all day long, I tried to discover the neighbourhood. I noticed a forest behind the building, and a pool. But it doesn't seems, that any of the classrooms would be furnished  for what waiting for us.
Question, what waits for us really? The headmaster conceals something. The dirty breed.
(the evening)
For me I had the dress. A decollete one, light-shiny green dress. Six stiffening iron is effective on the waist. To this a white stocking, and high-heeled boots unloaded with rivets, the shank with a white corset part. I did not do my hair meg-why? Enough, that I did bronzy make-up to my grey eyes.
The music is a  good one,although with a slightly slow beat. Everybody arrives slowly,till now unknown, i guess elder.

The girls appeared in wonderful dresses. Itako appeared enchanting for me somehow. But not only because of her dress... her glance, her irradiance, her hair made in ponytail. Huh. I swear, she just poured out a look towards me intended remarkably for a man . She looked for somebody else  possibly.
On the other hand, headmaster has an unbelievably good rig. All of it is black, and there are band pieces hanging down from it, buckles, and then deep green stripes. Signaled it with a nod, that he noticed me.
There wasn't a welcoming text . Everybody let him/herself go.Some ate,some drank- there was alcohol richly, and some danced. I decided it to drink. I adore the whiskey. Oh now, a headmaster came when I wanted to fill in a newer glass. His hand with a  Irish miracle...
- I saw you like the whisky much,so I thought, we taste this –grinned.
- I know that this is not average school,but...may I do this here?
- Would I be offering it if it's not allowed?
- It's right. –I smiled, too. And you offer me like this?
- Quiver me, please. –he stared to the sky,told then: -No, no it's not free. You have to dance with me. –looked around, whistled, then back up. –Nah?
I gave a cough. I furrowed my brow. –Why exactly me?
He kissed my hand. We drank.




 HUNGARIAN/MAGYAR

A következő történet fiktív. S mint bármely történetnek, lehet valóságalapja, szereplőinek egy része ebben a síkban is létezik ( a többi meg másutt), jómagam (az „író”) pedig kimondom a TÉNYT, hogy ez az ENYÉM. Engedély nélkül nem másolod. Linkelheted, ajánlhatod, meríthetsz belőle ihletet (ez most ugye vicc?), de én kezdtem el írni, úgyhogy COPYRIGHT cukkerkám!
Takk.
1. fejezet- It’s not so easy being myself
Hol volt, hol meg nem volt, de ebben a dimenzióban biztosan, volt egy alternatív valóság.
Ahol az emberek nem hiszik, hogy százezer jós és kétszász nép megjósolta a világvégét. Ahol nincsenek templomok, kápolnák, katedrálisok, de hisznek abban, hogy van Isten.
A dátum a Jóságos Úristennek a 3182. Éve. A helyszín Juworz. Vannak itt megalopoliszok, s vannak erdős területek. Juworz maga a hipergigantikus tartomány.
Most épp Forheim nevű megalopoliszunkba kalauzollak. Igazából a történet fő helyszíne egy bentlakásos iskola, a Gagur. Nem szokványos. Már nagykorú egyének járnak ide, akinek szellemi szintje túl akar mutatni az átlagon. Meg persze jó kis rejtélyek lesznek útközben, hogy legyen min izgulni.
Tekintsük meg az évnyitót- szeptember 15-e. Tizenkilenc ember ül az aulában, a székek kör alakban kialakítva. Középen az igazgató. Első látásra akár még diáknak is nézhetnéd. Hiszen nem néz ki többnek huszonnyolcnál. Biztosan korán kezdte a pályát, gondolhatnád, hogy igen tapasztalatlan még, közben meg egy lótúrót. Igenis kiváló!
- Mennyien vagyunk?- kérdezte.
A tanulók gyanúsan néztek egymásra. Tuti, hogy beugratós kérdés. Végül az egyikük kibökte a (valószínűleg) nyilvánvalót.
- Az igazgató úrral együtt tizenkilencen.
- Dehogyis! A helyes válasz- nulla plusz tizennyolc. Majd megértitek, miért.
Ezek után következett a bemutatkozós rész. Mindenki elregélte, amit kellett.
- Susan vagyok- szólalt meg az első lány. Vállig érő barna hajú, egyszerű arc, átlagos testalkat. –Médium vagyok, és telepata. Skóciából jöttem. Az ottani erdőkben még mindig sok a furcsa lény. A szüleim fedezték fel,hogy miattuk járok el mindig a közeli parkba. Aztán jött egy fura néni,hogy készülődjek, mert nemsokára repülőre kell szállnom, ami idehoz.
- Üdvözletem Susan. –az igazgató sejtelmesen vigyorgott. –Remélem, nem ijesztettünk meg különösebben. Nem szeretném, ha jobban félnél tőlünk, mint a magiminoroktól.
Susan meglepett arckifejezése váratlanul ért mindenkit. Na meg aztán, mik azok a magiminorok?
- Az én nevem Gustav. A hajdani Németországból jöttem. Nyilván ti is tudjátok, mi lett belőle...- világosbarna hajú, széles vállú, fiatal srác volt. Szemüveggel.- Az egyik elhagyatott vidámparkban játszottam, amikor a fura néni megjelent. Egyébként a telekinézis az én műfajom...illetve, leginkább ez.
- Gustav,Gustav... nem kellett volna zsugorítani azt az óriáskereket. Következő.
- Steven vagyok. –magas, pirosas-narancsos bőrű srác szólalt meg. Szemei zöldek. –Afrikából jöttem, a dogonok törzséhez tartozom. Illetve... az őseikhez. Ezért is nézek így ki. Nappal is látom az éjjeli eget, eddig ennyi derült ki rólam. Értem egy kisfiú jött. De mivel igen értelmes volt, meggyőzött.
- Steven, majd egy két csillagképpel kapcsolatban később felkereslek.
- Nevem Sinikka, finn vagyok, és egyszerű varázslatokban vagyok otthonos. –fehér bőrű lány volt, alacsony, fekete haja csípőjéig leért.
- Még mindig nem hiszed, hogy ez belőled jön,ugye?-rázta meg a fejét a diri.
A következő tanonc egy szintén átlagos alkatú lány volt Új-Zélandról.- Mercury vagyok, és ne csodálkozzatok ha a természetet jobban szeretem majd, mint ezt az iskolát. – Nagy, borzas haja volt.
- Mercury drága, csak várd ki,míg meglátod a szobád. Az lesz ám az egyensúly.
- Johnny vagyok, ausztrál. –neméhez képest zömök  volt, de mégis férfias. Kissé rövid, szőke hajú, barna szemű. – Beszélek az állatokkal , és szoktam lebegni. Épp repülni próbáltam,mikor a néni integetett lentről, hogy elmondhassa,bekerültem ide.
- Itt minden lehetőséged meglesz, hogy kibontakozhass,csak légy továbbra is ilyen kitartó.
- Sebastian vagyok, Kanadából. –haja annyira rövidre volt nyírva, hogy szinte kopasznak látszott. Vicces fölsőt válaszott, mely egyszerre volt póló és zakó. – Helyrehozom az elromlott tárgyakat, illetve a sebesült élőlényeket. Csak meg kell érintenem őket. Habár- egyszer hozzáértem egy tojáshoz, és a kismadár valahogy mellette termett épen és egészségesen.
- A végén még mágusdoki leszel, ha nem vigyázol. –nem viccelt. Legalábbis sem neki,sem a többi jelenlévőnek nem volt vicces.
- Itako vagyok, japán. –közölte egy fényes fekete hajú lány. És nem kimonóban jött, hanem egyszerű, barna dresszben. –Szellemekkel kommunikálok,akik útbaigazítanak egyes embereket illetően, akik segítenek. Egy huszonéves brazil kinézetű srác megszólított pár hete, egy napos délután. Alig hittem el, hiszen brazilok már nincsenek!
- Látod, látod, mennyit tanultál. És még mennyit fogsz...
- Claire vagyok, Texasból. –alacsony, szőke hajú leány volt, szép arccal. –Egyelőre az derült ki rólam, hogy begyógyulnak a sebeim. A súlyosak is. Mindig teszteltem magam, aztán rámtalált egy fiatal lány, és szólt,hogy ide kell jönnöm.
- Nem volt ismerős egy picit az a lány?
Furcsa volt ez az igazgató. Oké,ha egyszer ő a suli feje, legyen szociális, meg irányítson, szervezzen rendesen, de valahogy akkor is rájuk jött az az érzés, amit csak úgy lehet leírni, hogy hátborzongató.
- Atu a nevem, Mongoliából érkeztem.-Hosszú és hullámos hajú srác volt, felettébb érdekes, nemde?- Átalakítok dolgokat. Úgy vettem észre, hogy amikor lovagoltam fél éve, pegazus szerű lény lett a lovamból. Engem egy idős úr keresett meg.
- Elfelejtetted megemlíteni, hogy telefonon. Ja, de 3G volt, nem? –megint elővette azt a hülye vigyorát.
- Petri vagyok Norvégiából. Gyerekkorom óta fedezek fel egyre újabb és jobb képességeket. Az eddigi leghihetetlenebb az öngyógyítás és a mások teste felett való uralom voltak.
- Remélem, nincsenek aberrált terveid, fiam.
Rövid, egyenes, barna hajú lány következett. Egyik szeme lila volt, a másik kék. – Jacqueline vagyok, francia. Varrónőnek tanultam, de a ruhák,amiket megvarrtam, életre keltek, aztán az emberek, akik felvették őket, nos... megváltoztak. És az egyik ilyen ember mondta, mintha megszállta volna valami, hogy itt a helyem.
- Szegény azóta se tud róla,mi?
- Sancho vagyok, argentin. –Bőre olyan színű volt, mint a tejcsoki. – A családom átlépett egy dimenziókapun. Én nem mentem velük,inkább elbújtam, mert...éreztem, hogy nem jó hely. Azóta nem láttam őket, elszegődtem egy másik családhoz, és azóta is érzek dolgokat.
- Tudod, ez olyan, mint a jóslás, csak ezt te érzed is. Higgy benne.
- Giang vagyok, vietnami. –harmincas éveiben járó nő volt, de mind minden Távol-Keleti emberen, ez rajta sem látszott. – Tudós vagyok. Amolyan feltaláló-féle. Csakhát... az utóbbi évek során elkezdett érdekelni a technomágia. Nem azokon a robotokon dolgozok, akik emberi módra viselkednek, félre ne értsetek. Én inkább próbálom keverni a kettőt...
- Szerintem az a kutyus elég jó próbálkozás volt. –mosolyog a diri. Szinte már ijesztően bíztató a mosolya.
- Anas Zahi vagyok. –szólalt meg a sötét fiú. Kapucni takarta el a fejét. – Egyiptomból jöttem. Az ókor egyiptomból. Keresek valakit. Eddig nem volt semmi gond,bárkit kerestem, csak útnak indultam, s a véletlen folytán találkoztam vele. Most valahogy... nem érzékelem.
- De aki keres, az talál. Nemde, fiam?
Jelentőségteljes pillantás következett. Bölcs, és jó ember-lény lehet. –Wayna Nahuel vagyok. –Hosszú,sötétbarna haja volt, és igazi indián öltözéke volt. Imádom,ha valaki nem szégyenli,hova tartozik. –Én vagyok a táltos  a népem között, és az egyik szellem vezetett ide.
- Szellem,mi?
- Dashaunn Tiereeque Euchenn vagyok. Helybéli. Hívjatok Dash-nek. Rólam annyit, hogy  mitologikus lényekkel kommunikálok a legszívesebben. És kiderítem, igazából mi a történetük...
- Valld be, hogy ehhez a szemed is olyan kell, legyen.

- Sheila vagyok Izlandról. Nos,nekem nincsenek képességeim...csak...aféle hibrid vagyok. Ennyi.
- Rendben. A nevem Ophiuchus,röviden Ophi. De hagyjuk ki a kínos „jellemezzük egymás közt a diri bácsi” részt. Kétágyas szobáitok lesznek, mindenki megtudta már. Mielőtt még elmenekülnétek, jelezném, hogy holnap este bál lesz, alkalomnak illően nem kell öltözni, hanem ahogy jól éreznétek magatok, bár azért ne hétköznapias, emberi módon tegyétek. Jó éjt!
***

Sheila vagyok,ha lehet, Pluffynak szólíts. Vagy Gyíknak. Amolyan hidegvérű (vagy bőrű) izé volnék, nem meghatározott, furcsa egyén. A visszajelzések szerint. A szobám az emeleten van. És Claire lett a szobatársam.
- Szia,Claire vagyok. Amint látom,te vagy az új hálótársam.
- Szia.
- Neked sem mondták, hogy hány éves a képzés?
- Még képzésről sem beszéltünk...
- Na és...ez neked kicsit sem furcsa? Úgy értem, idehívnak, és sem képzés, sem tanterv nincs lefektetve...szeptember közepén...ez olyan bizarr, nem?
- Nem. Cseppet sem. –nem tudom, milyen fejet vághatok ilyen esetekben, de mindig olyan zavarodott fejjel néznek vissza rám.
- Óh...egy picit sem könnyíted meg ezt,ugye?
- Mit?
- Ezt az ismerkedős dolgot...egy suliban ismerkedni szokás. Barátokat szerezni, együtt lófrálni...
- Nem tűnt fel, hogy ez egy nem átlagos suli?
- Na, és?
- Itt nem kell átlagos vagy normális dolgokat tenni... nyugodtan különbözhetsz.
- És ha osztálytársak leszünk?
- Mi lesz akkor?
- Egymás mellett kell ülnünk, segítenünk egymásnak...
- Nem, nem kell.
- Antiszociális vagy. Ez a helyzet.
- Nem. Csak nincs szükségem másokra ahhoz, hogy boldoguljak.
Claire sóhajtott. Talán feladta, hogy nyissak felé. Én? Mások fele? Minek?
Másnap mindenki őrült rohangászásba kezdett, hisz senkinek nem volt úgymond megfelelő ruhája az esti mulatozásra. Hajjaj, aggódjatok, ez suli-buli, ezért tegyetek meg mindent, hadd legyen tökéletes. Pfuj. Én egész nap járkáltam, próbáltam felfedezni a környéket. Egy erdőt észrevettem az épület mögött, és egy medencét. De nem látszik, hogy be lenne rendezve bármelyik tanterem is arra, ami vár ránk. Kérdés, IGAZÁBÓL mi vár ránk? A diri titkol valamit. A mocskos fajzatja.
(az este)
Nekem meg volt a ruhám. Egy kivágott, világos-fényeszöld ruha. A derekáig hat merevítővas. Ehhez egy fehér harisnya, és egy tűsarkű, szegecsekkel kirakott csizma, a lábszár egy részén fehér fűző-résszel. A hajamat nem csináltam meg-minek? Elég, hogy bronzos sminket csináltam a szürke szemeimhez.
A zene egész jó,bár kissé lassú ütemű. Lassan megérkezik mindenki,eddig ismeretlenek is, gondolom idősebbek.

A lányok csodás ruhakölteményekben jelentek meg. Itako valahogy elbűvölőnek tűnt számomra. De nem csak a ruhái miatt...a tekintete,a kisugárzása,  a lófarokban összefogott hosszú haja. Hm. Esküdni mernék, az előbb egy felettébb pasinak szánt tekintetet eresztett felém. Talán csak valaki mást keresett.
Az igazgatónak viszont hihetetlenül jó szerkója van. Fekete az egész, és vannak rajta lógó szalagdarabok, meg csatok, és még sötétzöld csíkok. Egy biccentéssel jelezte, hogy észrevett.
Nem volt külön üdvözlő szöveg. Mindenki elengedte magát. Volt aki evett, volt aki ivott- alkohol is volt bőven, s volt, aki táncolt. Én az ital mellett döntöttem. Hisz imádom a whiskeyt. Na most, amikor egy újabb poharat akartam kitölteni, odajött igazgató bá. Kezében egy ír csodával...
- Látom nagyon megtetszett a whisky, gondoltam, megkóstoljuk ezt. –vigyorgott.
- Tudom, hogy nem átlagos ez az iskola,de...szabad itt ilyet?
- Ha tilos lenne, kínálgatnám?
- Az igaz. –mosolyogtam én is. –És csak így megkínál?
- Tegezz, légyszíves. –az ég fele bámult,majd közölte: -Nem, nem ingyen van. Táncolnod kell velem. –körbenézett, fütyörészett, aztán vissza. –Na?
Köhintettem. Ráncoltam a homlokomat. –Miért pont én?
Kezet csókolt. Ittunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése