Az érettségi lezajlott, bár péntek volt. Mi meg ugye, dél körül, mi mást is tehettünk volna... Á,dehogy,mondom most minden máshogy lesz. Amúgy is véget ért négy év alatt a tinimese,nem? Most felnőttmese lesz, vagy mi... Szóval wellness-hotel. Thaiföldi. Mondtam már, hogy van saját repülőgépem? Kicsit máshogy néz ki... van benne üdítőautomata, bárpult, házimozi, kanapé, hűtő. Ja meg mosdó. És ezzel elutaztunk a helyszínre. Mondhatni hatalmas és oda nem illő volt. Azért nem volt odaillő, mert fura szerzetek jártak oda. Vagy különcök, vagy rockerek, vagy metálosok, vagy az a nem is tudom mit mondjak rá stílus, akik fura mintájú göncöket hordanak tornacipővel és válltáskával. Meg sállal.
Először hezitáltunk. Mert hogy én nem megyek szaunába. A gőzfürdő is borzalmasan meleg. Úgyhogy maradt a gyógyvizes fürdő, ami kilazítja a macskás- vércicás izmainkat, helyrerázza a keringésünket, regenerál, stb, stb... Ezalatt jóformán csak hallgattunk, olyan jól esett. Aztán manikűr-pedikűr (Nem, nem vághatja le a körmöm! Az összesről lelehet, de a kisujjaimról nem! Nem érdekel, hogy háromcenti hosszú, akkor sem vágja le!). Végül masszázs. Ami után felbaktattunk (kézenfogva) az emeletre. És irány a jakuzzi.
- Mit szólnál ahhoz, -kezdtem- ha minden hétvégén elmondanák egy dolgot, amit eddig nem tudtál rólam. Eleinte nagyobb horderejűt, hogy ne lepődj többet meg. Aztán, valami olyasmit, mondjuk, hogy új kedvenc, vagy régen ez volt, most meg ez, de még nem tudtad...
- Van ennek valami köze ahhoz, hogy meg akarsz nekem felelni?
- Neked mindig meg akarok felelni. Csak nem szeretném, ha ilyenek miatt veszekednénk.
- És mit mondanál el?
- Nembaj, ha picit hosszú lesz?
- Talán történt valami?
- Mondhatjuk így is.
- Meséld el. Hallgatom.
- Érdekel a múltam. Mert nem egészen emlékszem rá. Nem arról van szó, hogy amikor pici babuci voltam, hisz te is tudod, hogy nem volt gyermekkorom, ötévesen találtak rám... Tudom, hogy pszichopomp vagyok, és tudom, hogy voltak előző életeim, hisz imádok élni, szeretem megfigyelni az emberek dolgait, ami ebben a világban van. Izgalmas. De ha új életet kapok, a régire nem emlékszem. Mostanában viszont nyomozom ez után. Megálmodom őket. Persze így csak félig élhetem át, de egy párral úgy vagyok még, hogy könnyebb elviselni ilyen formában. Eddigi visszatekintgetéseim szerint voltam Egyiptomban, persze nem akkor, mikor Roy összeszedett téged, voltam Törökországban, Japánban, és északon kétszer. Először úgy gondoltam, a későbbi életem északon rosszabb. Még alig idéztem fel pár napot, talán két hétről tudok, pár esemény, és kész. Viszont a régebbi dátum... Legalább vagy száz évvel korábban... Nos, nem tudom hogy vettem magam rá arra az életre, mert tudom, hogy borzasztó. Két napról tudok, hogy nagyjából mi történt, de még álmomban sem merem átélni, annyira görcsölök, annyira felkavar. De annyira érdekel, hogy muszáj átélnem. Újra.
- És mi történ a két nap alatt?
- Bandukoltam, az őszi hóban, az egyik hely vezére rám talált, és úgy gondolta nagyon jó leszek neki.
- Gondolom, akkor még nem lehetett beleszólásod.
- Sajnos nem. De ránézésre eldönteni...
- Nagyon csúnya volt? Vagy öreg?
- Nem. Fiatal volt. 20-25 éves.
- És csúnya volt? Bűzlött a szája?
- Nem mondom, hogy fehér fogai voltak, de nem volt halszagú vagy ilyenek...
- Szóval nem volt csúnya.
- Nem,nem volt az. Szép volt.
- És akkor miért nem kellett?
- Neked tetszene, ha fogva tartanának, a ki tudja hol, és nem lenne senkid?
- Nem igazán...
- Na ugye. Meg olyan barbár népség voltak. Persze, 500ban milyenek lennének, de ezek abszolút barmok voltak. De elég belőlem. Szeretnél valamit mondani?Látom, hogy szeretnéd.
- Nem tudom, hogy kezdjek hozzá.
- Mondjuk úgy, hogy elkezded.
- Jól van már, szőke vagyok!
Néztem egyet. Sini fekete... -Nem, te fekete vagy. Vagy most arról beszélsz, mikor megváltozik az aurád?
- Mi van az aurámmal?
- Délelőtt a kávézóban, az elején. Úgy éreztem, másmilyen az aurád.Sugárzott belőled az erő, és az, hogy ha bánt valaki, visszavágsz. Valami ilyesmi. Olyan, mintha nem te lennél.
- Oké, akkor Jennát érezted.
- Kit?
- Jennát. A másik énem.
- És ő szőke?
- Eredetileg világosszőke. De fehérre szívatja le. És zöld a szeme...-mondta volna tovább. Befogtam a száját.
- Na, akkor Jenna drágám, készülj fel. Ígérem, nem fog fájni. Egy pillantás lesz az egész.
Rémült szemekkel nézne, mintha én lennék a kókó, vagy az adóellenőr. Elengedem. Ijedten néz körbe, nyilván már rájött, hogy egyedül van. Mögötte állt Jenna, újdonsült, nem főtt, nem is bundás, de saját testében. Zöld szemei ragyogtak, haja hosszú s fehér, Sininél picit magasabb. Nyaka hosszú, válla kerek, kék-fekete fűző van rajta. A tekintete metsző, miközben a környezetét figyeli, mintha nem hinné el, hogy tényleg itt van. Tartása határozott. Erős egyéniség. Aztán maga se hiszi el, de könnyezni kezd, Sini pedig odarohan,és átöleli. Meg vannak lepve, gondolom.
- Van saját testem..- dadogja Jenna, és végignéz magán. Aztán Sinin. -Na, ne bőgj már, attól még itt leszek.
- Sini,nem leszel gyengébb ettől. Egyáltalán. -közlöm. Nagy nehezen felfigyel rám. De csak hallgat,szerintem nem tudja mit mondjon.
- Este lesz vacsi, fél hétkor, egyébként mindenkinek van saját szobája.
- Nekem is? -képed el Jenna.
- Igen. Nem mondtam még, hogy az esetek 90%-ára van tervem?
- De még nem is ismersz...
- Majd megfoglak... sziasztok. -azzal leléptem a saját szobámba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése