Self-righteous fuck

Mivel a vacsoráig még nappal volt, gondoltam lemegyek venni valamit. Mármint a környéken. Először úgy voltam, tényleg csak szétnézek, de aztán. Nagy örömmel jöttem ki egy trafik-szerűségből, ahol megvettem a legjobb Bourbon whisky-t, egy karton szegfűszeges cigit (nem mintha dohányoznék, de imádom a szegfűszeges cuccokat, és néha jólesik a cigaretta. Másokkal ellentétben én nem nyugtatónak használom, hanem élvezeti szernek. Annak,aminek szánták), és amint megláttam, azonnal tudtam, hogy kell- egy fűrész- kulcstartó. Majd alkalomadtán kiéleztetem a poén kedvéért.
Tehát örültem. Vissza akartam térni a hotelbe pihenni, ha már hazajöttem. Thaiföldön voltunk, legalább 30 fok volt, sütött a Nap, és esett a hó.
He? Ez nem olyan éghajlat... Bár ha jobban megnézem, nem, tényleg nem hópelyhek. Valamiféle fafajta lehet a közelben, ami ezt hullajtja, vagy mi. Teljesen lenyűgöz. Olyannyira, hogy nem is figyelek, akkor kapok észbe, mikor ütközök. Egy magas, gebe( mert tényleg elképesztően vékony), hosszú szőke hajú állatba, vagyis emberbe.
- Még mindig lenyűgöz, ugye? -kérdezi.
Kikerülném, de nem hagy eltűnni.
- Mert ha igen? -megint csak kikerülném, erre olyan közel áll hozzám, hogy komolyan mondom, elfog az iszonyat...
- Szép emlékeink vannak róla.
- Neked szép. Nekem nem. -hátat fordítok, hátha úgy békén hagy. Egy frászt. Átöleli a derekamat. Ugyanaz az érintés, ugyanaz a kínzó érintés...
- Mennél?
- Szeretnék.
- Nem akarom.
- Tudod, hogy ez zaklatásnak minősül?
- Az emberek világában igen. -megcsókolja a nyakamat, végigpattan rajtam a 220 volt. -De mi mások vagyunk.
- Kössz a semmit. -gyomron vágom, elernyed picit, ezt kihasználva kitörök az öleléséből, és rohanok a hotel felé. A hotelboy vet rám egy furcsa pillantást, biztos nem értette a rémült tekintetem. Elvégre még most is a nőket vinnék haza, és tartanák ott, nem fordítva...

Az ágyamon fekszek, és arra ébredek, hogy valami szőkés folt van az arcom előtt. Megriadok, kitisztul a látásom, és látom, csak Jenna az. Sinikka nyakába ugrok.
- Mi a baj, baba?
Nem szólok semmit. De látják az üres üveg whisky-t, és két üres cigis dobozt, a passzív két óra termését.
- Hahó! -szól Jenna is. Majd Sinire néz. - Nem tűnik úgy, mintha sokat ivott volna.
- Őt nem üti ki a whisky.
- De ez most elaltatott. -közlöm. -Amúgy semmi gond, csak pihenni akartam.
- Tudod kinek meséld ezt be. -mondja Jenna. -Megijedsz tőlem, aztán Sini nyakába ugrasz. Ez biztos jelent valamit.
- Mondjuk azt, hogy kiakadtam. Okés?
- De micsodán?
- Kísért a múlt. Eszünk? -vigyorgok. Pedig ha az evés jön szóba, nem szoktam. Sini tudja, hogy nem sokat eszek. Ha nem tudná, hogy nem vagyok ember, azt hinné, éhen akarok halni.
- Felőlem... -így Jenna.
Elindulunk, svédasztal látványa tárul elénk az étkezdében. Úgyhogy össze-vissza eszek mindent. Jenna rendkívül válogatós, Sini viszont örül, hogy kaját lát. De azért még ő is elborzad az én termelési mennyiségemen. Három szelet sült hús, egy egész pulykamell, 2 adag saláta, nyolc kínai húsgombóc, 15 rumos sütemény, 4 mignon, három tányér leves, 6 mákos palacsinta, és 10 tavaszi tekercs. Ezt megettem háromnegyed óra alatt, aztán rohantam a mosdóba.
Tíz percig eszméletlen voltam, aztán Jenna öntött rám egy pohár forró vizet. Köszönöm, félistennő.
Ködös tekintettel meredtem rájuk.
- Minek eszel ennyit, ha úgyis kihányod? -Jenna felettem áll, bal keze a csípőjére téve, jobb kezében egy üres pohár.
- Ritkán eszek. Most, mivel kiakadtam, úgy gondoltam, hánynom kell, de nem tudok mit kihányni, ha nem eszek. Meg azért néha jólesik sokat enni, nem?
- És mi akasztott ki ennyire?
- Inkább ki.
- Pasi? Ó, mi jöhet még?- akad ki szőkeségünk. Vagy elfelejtettem említeni, hogy én váltottam, méghozzá világosbarnára? -Sini is mindig ezzel van. Pasik, manusok, hapik, jó sok farok. Csak ezek bírnak titeket kiakasztani?
- Nem igazán. De most ez az aktuális.
Furcsán néz rám. Nyilván azt várta, ha ő is kiakad, hisztizek, vagy felkapom a vizet, ilyenek. Ő se ismer még.
Megmosakodom, és visszatérünk a hallba.


Dalszöveg
Zene -csak a címe ismerős, egyszer nem hallgattam végig xD