Eldöntöttem. Ma nem megyek suliba. Csütörtök van, ha jó még az időérzékem. Nagyon homályosat álmodtam. Arra még emlékszem, hogy csupa hó volt minden, én meg bujkáltam...
Anyának kikötöttem, hogy nem kérek szendvicset, veszek magamnak valamit.
Sinikkát elkaptam suli előtt, és előadtam neki, hogy beszabadulunk egy bárba, és ott tartózkodunk míg időnk le nem jár.
-De akkor a tanárok se szólnak semmit, ugye?
-Sőt, a takarítók se. Az osztálytársak meg főleg.
- És mi a bár neve?
-Stílusosan HaBár. Jobb nevet még nem találtam neki...
-Te találtad ki a nevet?-végigmér, mintha még nem is látott volna. Már megint mi van?
- Majd idővel ezt is megtudod. Lehet rendelni kaját, italt, de úgyis én állok mindent.
- Felőlem. Fogyjon a te pénzed!-vigyorogja el magát, aztán elképed, mikor egy halottaskocsit pillant meg felénk jönni. -Ki halt meg?Vagy kiért jöttek?
-Hihi, értünk jött. Nem halt meg senki. Csak valahogy el kell jutnunk a bárba, ami nincs közel. A sofőr a lelki társam, Rhea.
Sini megpillantja a fekete hajú sötét ruhákba öltözött egyént, dob egy mosolyt, és így szól: -Indulhatunk?
Fél óra se volt az út. A HaBár hangulatos, tágas hely volt, magába foglalta a viktoriánus, goth, cyber, metal és punk elememet, csakhogy sokaknak tetsszen. Én két csokis croissant-ot reggeliztem, kakaóval és citromos Gösserrel. Sini maradt a téli szalámis paprikás zsöminél és narancslénél. Kifeküdtünk, mert elit páholyunk volt- bőrkanapé szerűség, félkör alakban:).
És csodák csodája, vagy a végzet, a Janne nevű és fejű gyerek befordult a bárba. Az ÉN báramba, érted. Szerencsére- vagy mondom, a végzet-, Sinit stírölte, a csaj meg tökre kiakadt, hogy mit nézi már úgy.
- Még mindig néz. Még mindig! De miért?
Totál nyugalommal válaszolok. Lehet azért, mert az új fűzőmben feszítek. -Menj oda és kérdezd meg.
Zavarodott fejjel néz rám. -De... nem merem.
- Tetszik?
-Dehogy!
- Akkor mernéd. Tetszik.
- Nem!
- Akkor menj oda.
Odamegy. Hát ezt a makacs nőt! Egyre jobban kedvelem...Baráti értelemben.Mosolyogva beszélgetnek, miközben én előveszem a képet. Eredetileg én voltam rajta. Képszerkesztővel próbálgattam átformálni. Az egyik ilyen szerkesztés eredménye sokkoló volt számomra. Fekete-fehér kép. Én vagyok rajta. De a szemeim az övék.
Mit vétettem? Vagy együtt tettük?Vajon meg tudtam volna akadályozni?Leállhattam volna időben? Már mindegy. Úgysem lehet segíteni. Ezen még a múltba-megyek-és-átírom-a-történteket dolog se segítene. Ahogy elmélázva nézem a képünket (ez viccesnek kellene, hogy hangozzék, de sajna nem az), leül mellém valaki. Először azt gondoltam, biztos Sini, de rajta szoknya volt...és nem férfi. Fölnézek.
És nézek tovább.Azért mert rágondolok, feltétlenül meg kell jelennie? Akkor egész nap velem lehetne..Á, azt nem.
-Miért nem?
-Elég vagy nekem így is, nem kell, hogy jobban terrorizálj.
-Szép kép.Megkaphatom?
-Számítana, ha nemet mondanék?
-Nem.De szépen mutat a szobámban.
-Neked van olyan?
-Majd lesz...-puszit nyom az arcomra.-De ez a fűző...-ezt a vigyort hogy írjam le?Gonosz és perverz?Vagy gyanús de kívánatos?Ehh!-Továbbcsináljuk?
-Ez be van fejezve.
-Biztos vagy benne?
-Sini, figy már...
Int nekem, hogy most nem, meg mutogatja, hogy majd telón elérem. Felőlem...Baja nem lesz.Csak nekem. Kezemet megfogja a szexi pszichopatám, és kivezet a helységből...Ki, a szabadba. A mi szabadunkba...
Dalszöveg -angol,de ütős
Zene
Huhh..szegény író-néninek volt egy látás-hallucinációja közben...ez a formája.Szív, sűrít, kombinál, kiírja...xD A kövi blog az zeneajánló lesz:)
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése