A sötét oldal

Ma megint kiakadtam a paranormális megjelenéseimen. Azaz, kétféle árnyékot észlelek. Az egyik inkább érzés, nem nagyon látni. Érzem, hogy hideg, kimondhatatlan messziségről és múltról szól, és aktívan fárasztaná az idegeimet. A másik ... nos, egy személynek érzékelem. Sajnos. Pedig ha ő körülöttem ólálkodik, rosszat jelent... Lassan megszokom, hogy ebben az életben nekem csak a sötét, hideg, misztikus, idegesítő dolgok jutnak.
Egyébként lehet gratulálni, az egész napot kibírtam. Mondjuk úgy, hogy Sinikkával ülök, és az egész napot végiglevelezzük, könnyű. Utolsó óra angol. A tanár úgy méri fel az agyi szintünket e nyelv terén, hogy "játszunk". Ami annyiból áll, hogy párokban bemutatkozunk. Egyik a másiknak, és vissza, angolul. Van akinek okés a dolog, meg a hozzáállás is, de van aki csak nyöszörög. Mi ketten utolsók vagyunk. Nah, igen, tanár elkezdi:
-Utolsó padosok fegyelem...illetve figyelem. Ti jöttök.
Kész van ez a tanár:D.
Kiállunk és ígye:
- Tell me something about yourself.- Sinikkám nagyon komoly és érdeklődő fejet bevág.
- First, don't look like a politician, i'm to insane to bear this. Second, who do you think you are?
- I'm your arch enemy, you stupid blondie. -mosolya lágy és édes. Mint a keserű méz.
- Oh, i don't even expect that you see through my brain! Are you an X-Ray?
- No, im just a...what kind of being am i?Where do i come from?
- Uhm..From the afterlife? Because there i know some beings, they are sweet-looking, charming, but totally annoying.
- Yeah, but im a spectator. Life can be interesting!
- Really? Nah, im a spectator, too. Im objective with it.
- OMG-so good for ya, im so subjective with life. Can you help me?
- Of curse. -és elnevetjük magunkat. Mindenki néz, mint a bornyú, mert ez a párbeszéd kb. fél percig tartott. A tanár bólogat, miközben arról beszél, hogy magántanárt kapunk. De meggyőzöm azzal, hogy fölösleges anyának fizetni érte, be se járnék...
Suli után gyorsan megegyezünk lógás-és-nemlógás ügyben.
- Mi az amit közösen szeretünk?
Azonnal rávágom: -Angol.
- Nekem ami jó lenne még, ének...meg irodalom! Ugye bejársz velem? -szépséges szép kék szemei ragyognak a napsütésben, én meg sülök-főlök.
- Csak ha bejársz velem filóra és pszichóra.
- Naná. És ez még nem is olyan sok óra. Kérdés anyum mit szól ha megtudja.
Nézek az ég felé. Ártatlan fejjel, elgondolkodván, vagányul. Hihi.
- Tudsz valamit amit én még nem? Mondod el!
- Hát..tulajdonképpen...vannak kapcsolataim.
- Akkor anya úgy tudja, bejárok, mi?
- Persze. Bízd csak ide.
Lenyom egy puszit, és egy fél percre totál ledermedek. Szerencsére nem néz vissza. Arra eszmélek föl, hogy anya befordult a kocsival. Extrém zsír és teavaj.

Otthon. Ebédre brokkolis húst eszünk, nyami. Anya kérdezget a suliról. Említem neki az angolt, mire vigyorog, hogy majd kireped tőle kétoldalt a szája. Mivel házi nem sok van, a nénikém, Phoebe (aki egyébként barátnőnek is remek), megkér, hogy szaladjunk le vásárolni pár rucit, meg vacsorázzunk étteremben.
- Phoebe, nemár. Nem elég nekem az ebéd, meg a sulis szendvics? Még vacsorázzak is?
- Június óta nem vacsorázol velünk, kibírod.
Hát ha így állunk. Szóval így. Ehh!
Kárpótlásul vett nekem egy fűzőt. Érted, nekem... De kikötöttem, hogy csontfehér színe legyen. Szép érzéketlen. És lett egyenbugyink xD. Vagyis egy-egy bugyik, ami ugyanolyan. Kaja után ráhúztuk a táskáinkra, és úgy mentünk hazáig. Mi sem vagyunk százasok, de még húszasok se.
Apa meglátta a fűzőmet, elkerekedett a szeme. Aztán hebegve bevallotta, hogy úgy ismerte meg anyát, hogy egy vörös fűző volt rajta. Anyán vörös...és ráadásul fűző. Kész xD! Nagyon kész, sőt, túlfőtt xF!
Hát én ezzel pasit nem akarok felszedni... Vagy de, valami jófélét, két hétig.

Ájjáj.Mostantól az író gondolatait más íráskinézetbe vagy mibe jelenítem meg nehogy keverjetek már!
zeneajánó:

kawaj zene, ahogy Cicc mondaná :D
meg ja..új igeidő angolból xD

érezzétek át, úgy könnyebb!