Csütörtök délután. Próbálok észrevétlen a szobámba jutni, hátha senki nem lát meg. De Phoebe persze észrevett.
-Sheila, hol a...
- Psszt! Halkabban, nem akarom...
És természetesen anya is előjött a konyhából, egy tányért törölt, és le is ejtette, mikor meglátott.
- Te...vérzel.
- Na és?
- Mi az, hogy na és?-Phoebe megfogja a karomat, biztos segíteni akar.Á, nem.
Apa is megjelent. Remek. Előveszem azt a bizonyos nézésemet.
-Szerintem most hagyjuk.
-Hagyjuk?Fertőződjenek el a sebei vagy vérezzen el?-akad ki anya.
-NINCS!-kiáltom el magam, és felrohanok a szobába, de úgy, hogy nem érnek utol. Király.
És péntek reggelig meg sem jelenek. Akkor is lopakodok ki a házból, inkább busszal megyek. És egy csoffadt krumplifejű fickó nekem dől állandóan. Pedig mi van rajtam? Kapucnis pulcsi(pedig délután meleg lesz, de ez félig nááájlon, úgyhogy oké, egy kis top, ami ugye nem látszik a pulcsitól, és egy hosszú farmer. Meg tornacipő. És ez neki tetszik? Biztos azért, mert szőke vagyok, de a szemét mindig a hátamnak dől, és még mindig fájnak a sebeim. Rá is szóltam úgy 3-4 perc után:
-Azt a mindenit és semmijét, próbáljon meg viselkedni, mert az agyamra sem megy, ha tovább simulgat hozzám maga pofátlanul idióta!
Kicsit arrébb húzódik, és vigyorog. Eközben valaki megfogja a lapockámat, de pont úgy, hogy ambivalens legyen. Még jó, hogy nem látja a képemet. Megfordulok, és ráordítanék, hogy húzzon a tyúkja beleibe (cuki vagyok, sokat nem aludtam, na...), de..de..Meglátom és totál lehidalok. -Baj van, hölgyem? -szemügyre veszem. Totál lehidalok, épül a Pofám-Leszakad-Híd. Fehér haja van, az a fajta, ami a létező legvilágosabb szőke, de NEM ősz. Kieresztett, HOSSZÚ fehér haj. Magas, nem az a tipikus trendi srác, hanem sajátos stílusú. Széles vállú, de nem izmos. És az arca.. gyönyörű! És a szemei..szürkék...Ha politeista lennék azt mondanám, isten.
- Hölgyet keres?Rossz helyen jár!
-Igazság szerint a mai világban a legcsodásabb hölgyek ronda ruhákba rejtik bájaikat.
-Közöd?
-Talán...
-HE?
-Most mi van?
-Értelem az látom nincs...na csá. -tisztára mint egy idióta kiscsaj, úgy beszélek, és le is szállok, mert itt a suli. Visszanézek, és látom, hogy az ó-de-jó-csávó figyel.Az a tekintet pedig...á, nem...nem szabad...
És ahogy elzúzok, pont Sinikkába botlok beléje, de nem mutatja jelét annak, hogy fájna.
-Énén..-kezdem.
-Dehogyis, één!-mondja.
-De te nem is!
-De bizony. Pont hogy én.
-Mikor?
-Hát hogy...á, nem tudom mi történ velem...Rád kellett volna figyeljek.
- És én meg?Ott hagytalak, egyedül!Na jó, nem teljesen egyedül, de ez szemét dolog volt.
-Én meg hagytalak lelépni.Tök béna voltam...
- Nem is!
-De, mert úgy elvonta a figyelmem Janne, pedig alapesetben, ha csávóval vagyok, biztos elbúcsúztam volna, de ez...Elvette az eszem.-lehajtja a fejét, hót cukkermanóm!
-Nekem kellett volna odamennem, de látva a reakcióidat...
-De Sheila, épp ez az!-néz fel, könnyes a szeme.-Én még sosem voltam így!Mintha nem is én lennék!Mintha függnék tőle!
-Sini..ez..opsz...-elhúzom a számat, de csak pár miliméterrel sikerül.
-MIVAN???
-Először is értem így ne sirass már!
-De..törődsz velem...Otthon tíz év alatt nem kaptam annyit mint tőled ez alatt a pár nap alatt...
-Ööö...ja.De Janne akkor sem ember!
-Mehh?
Bevágok egy pofát..az nem lehet..Mindegy,majd kiderül.-Emberi alakja van, de van képessége, úgy. Tudod, hatalmas.Hatalommal rendelkezik.Tegnap például a te elméddel rendelkezett.
-Azt hogy?
-Na igen, az áldozatok nem veszik először észre...Szinte már az első percben elvonta a figyelmed, és aztán az egész még intenzívebb lett. Ezért nem figyeltél rám, csak rá. Még jó, hogy egy integetésre futotta. A hatása alatt voltál, felfogtad?
-Szemét!Oké, hogy jó pasi, de ilyet velem még egyszer ne csináljon!
-Igen, és ezt hogy szeretnéd megakadályozni?
-Fogalmam sincs...-kétségbeesett fejjel néz rám.
-Mondtam, a cukkermanó fejed mindenbe belevisz...Szóval én se vagyok az ember...
-Tudom, az anyád boszorkány.
-Mi?Ja, nem úgy...Csak nevel. De vannak képességeim.
-Te mindent megoldasz?
-Mindent azért nem, de...
Nekiálltam segíteni. Öntöttem bele erőt. Aminek segítségével a Janne gyerek már nem lesz olyan hű-de-jó.
Hazafele meglátom anya kocsiját.Ja, egyébként ma voltam suliban.Kibírtam az öt órát.Ötször negyvenöt percet, érted?Nos, mielőtt hazajutnék épp bőrrel, Sinikka rákezdi.
-Eltűnnél úgy, hogy el se mondod, mi van veled?
-Nem említésre méltó...
-Tudod kinek mondd ezt!Láttam a csávóka, bocs, szexuális férfi fejét, meg a tied is!Tudni akarom!
-Szerintem ne akard tudni.
-Miért ne?Megvert a szemét?Majd én...
-Egy.Kettő.Három.NYUGSZIK. -egy mosollyal eltűntem a kocsiban, és integettem örömömben, hogy nem kell bevallanom semmit...