Wreak havoc

Sini szerencsére kezd hozzászokni, hogy időnként "lelépek". Na jó, tény, nem függő, hogy a nap 24 órájában velem kell lennie, de ha tudja, hogy nem "élek", az azért nem tetszik neki. Jennának nincs sok hozzáfűznivalója, csak tudni szeretné, miért, és kész. Elfogadja. Sini mondjuk elég érdekes volt, így,ahogy visszatértem. "Nem lehetne, hogy legközelebb én is megyek?" Na egy frászt! Azt nem hagyom, hogy ő is így intézze el a dolgait. Royjal máshogy is találkozhat.
Mi meg a lidércemmel megegyeztünk... Olvasd el, és megtudod, mi is volt ;)

Adott a Lótusz-klán. Mind olyan...sötétek. A ruháik sötétek, az épületeik sötétek, a tárgyaik is sötétek, és a gondolataik is sötétek. Világuralomra akarnak törni. És persze ott van a klán feje, Zymeth. A szexi, fehér hajú egyén. Aki azt hiszi, én vagyok az asszonya, vagy úrnője, vagy mije. Hát egy ...igen, megint csak frászt. Nem tartozom hozzá, és kész. Mindig a jóslatokkal jönnek ilyenkor, de én nem hiszek ilyenekben, majd ha bizonyíték lesz rá, meglátják mit fogok én mondani. Je. Szóval meglátogattam Zymethet. Éppen felfele mentünk a lépcsőn a szobájába (nem kastélya volt, hanem villája. Adj nekem kanalat!), amikor egy csapat gyerek beosont és visítozott körülöttünk. Én erre vijjogtam meg visítottam, mint egy nőstény sas, hogy takarodjatok el innen, semmi közötök a felnőttek dolgához. Sírva menekültek, Zymeth közben furán nézett, és mosolygott. Idióta.
A szobájába érve leültünk egy-egy... mibe is? Olyan volt, mint egy fotel, de díványnak is elment volna, jóformán belesüppedtem. Szóval a fotelfélékben ültünk, ő várt.
- Ne vigyorogj így, mintha bármit is tudnál.
- Kezdesz önmagad lenni. Ennek ne örülnék?
- Yvaine leteremti a gyerekeket? Képzeld, én se vagyok türelmes velük.
- Még mindig nem hiszed el.
- Majd ha bizonyíték lesz rá.
- Nézd meg a ruhád.
Megnéztem. Hosszú, egyberészes fekete ruha volt. Alján sötétlila csíkokkal oldalvást. Kesztyűm is hosszú volt, és fekete. Hajam fehér. Tükörbe néztem. A hajamnak saját mozgása volt. Hullámzott a levegőben. A szám és a szemeim feketére kifestve. Bőröm sápadt.
- Sötét vagyok. ha-ha-haa! -röhögtem. -Hoppácska, ez lenne a bizonyíték?
- Igen.
- Hát idefele jövet tényleg fájt míg valahogy rajtam életre kelt ez a ruha és a többi. De nem érzem magam úgy...
- Nem érzed, mert már önmagad vagy. Érzed a bensődből áradó jéghideget? A fagyos érzelmeket? A higgadtságot?
- Azt enélkül is tudtam. Na jó,a hideget nem. Jégszilánkokat is lövök?
- Sőt, mi több az ellenségeidet megfagyasztod. Ez mind te vagy.
Aztán megmutattam Zymeth-nek, hogy én mi vagyok. Illetve...azt hittem, könnyen fog menni. De a csók... az ő szája tüzes volt, az enyém fagyos. De nem ambivalens volt az egész, inkább mintha az elemek egybeolvadnának. És közben alig kapnánk levegőt. Mindketten meglepődtünk először, viszont engem ez nem akadályozott, úgyhogy szeretkeztünk.
Aztán baj volt.
Miért pont mindig szex után jön a baj?

A vérkutacsok megtámadták a Lótusz-klánt. Zymeth erőteljesen csodálkozott, hogy miért tették, hisz eddig a szövetségeseik voltak.
- Sajnálom, hogy közölnöm kell a szomorú tényt, de ők nem azok a fajták. Ha belemennek a szövetségbe, az se tart sokáig. Ilyen a természetük.
- Dehát warlock-jaink vannak! Mester warlock-ok!
- Ők meg vérkutacsok. Leszívják a véredet, az agyadat, megsütik a húsodat, és kiállítást csinálnak a csontjaidból.
- Barbár nép...
- Kivéve a vezetőjük.
- Ismered Deimost?
- Hogyne ismerne- lépett be a szobába a narancs. - És eljött az ideje, hogy elmondjam, a néped 80%-ának annyi. Azért hagytunk valamennyit, mert tudjuk, te tanult vagy, és vinnéd valamire, ha esetleg újrakezdhetnéd.
- Ha mellettem van Yvaine, te se állíthatsz meg.
- Biztos vagy ebben?
- Teljes mértékben.
- Csalódnod kell. -mondtam halkan. Lehet, hogy átváltozok, meg jóslatok is vannak, meg itt a néped, azaz blabla a tetőfokon, de én NEM tartozom hozzád, és soha nem is fogok, ezt jegyezd meg. Átvertelek. Átlátom a néped működését, téged is átlátlak, és ezzel be is fejeztem kis küldetésem.
- Hogyan? Átállsz az oldalára?
- Mindig is az ő oldalán álltam és ez így is marad. Ő hozzám van kötve én meg segítek neki amiben tudok. Jó,mi?
- De te az én úrnőm vagy!
- Azt majd én eldöntöm, jó?

Ezalatt viszont valami olyasmi következett, amire én speciel egyáltalán nem készültem fel...

Zene
dalszöveg