Ma voltam dolgozni. Ha hiszitek, ha nem, szoktam én is dolgozni. Benéztem a Hubble űrállomásra (igen, nekünk fél óra míg felérünk rá, nem kell hetekig engedélyre várni). Minden rendben, csak 600 földönkívüli civilizáció akar megismerkedni a népem kultúrájával. Na jó, valójában csak 39. Majd kapnak időpontot. Nem lesz úgy ám,mint a Madáremberrel... Közben voltam könyvtárban. Szeretem a könyvtárakat. Minden olyan békés, és nyugodt, kivéve persze a könyveket. Amik tudnak, és árthatnak is. Plusz még szétnéztem az iskolánkban. Egy alternatív jelenben talán tanulnék ott, de tudom, hogy a sok sötét árny azt jelzi, hogy felesleges beiratkoznom, mert úgyse lenne időm odafigyelni. De attól más diákok járhatnak.
Az iskolát Royjal hoztuk létre. Ő az igazgató, én meg amolyan társtulajdonos, beleszólok egy-két dologba, ha nem értek egyet, aztán megvitatjuk.
Két órát késtem. Anya adott egy füzetet, "Egy anya tanácsai szeretett gyermekének" . Még nem néztem bele, tudom, hogy nem hétköznapi dolgokat találnék benne. Viszont, miután Piper anyut láttam teregetni, megtudtam, hogy a teraszon vár, engem. Felmentem hát.
- Két órát késtél.
- Dolgoztam. Baj?
- Nem, csak furcsállottam, hogy ennyi időt töltesz egy suliban.
- Megrohantak az emlékek, ez minden. De köszönöm a füzetet, valamikor mindenképpen belekukkantok.
- Nem csak ez bánt.
- Hanem mi? -örülök, hogy nem zavarta túlságosan a késésem, mert ha két órán vitatkozik, amiatt én is nagyon mérges lennék. Szerencsére időben lecsillapodtam.
- Nem szeretném, ha továbbra is a lidércedről fantáziálnál. Folyton azt mondod, valóság, pedig csak egy álom. Nekem kezd elegem lenni belőle.
Nem azon akadtam ki, hogy neki elege van belőle, hisz még csak pár napja érkezett haza.
- Miért hiszi mindenki azt, hogy csak kitaláció? -lefeküdtem a betonra. -Már bocsánat, de én tudom eddig a legjobban, ki és mi ő, és hogy valóságos e.
- Nem látom a bizonyítékot.
- A legendákra és mendemondákra volt bizonyíték?
- A lidérced nem legenda. Nem is ismerik.
Kifújtam a levegőt. Aztán elég szaggatottan kezdtem venni. Kb úgy, mint mikor hiperventilláltam. Frankó. A hajam befeketült, és tincsekbe gyűlt. Szemem fekete lett, tartásom megváltozott.
- Kevesen vannak, akik nem ismernek. De ők...szerencsések.
- Megszállt a lidérced? -állt fel hirtelen anya. -Phoebe, gyertek gyorsan. Phoebe volt az egyetlen, aki mosolyogva fogadott, és nem korholt le.
- Mondd ki a nevem, és megteremtesz.
- Hogy micsoda?- apu is a teraszra ért a többiekkel együtt.
- Csak idéztem egy versből. Na,ki ismer fel?- vigyorogtam. Úgy. Pszichopatán.
- Én...én...nem tudom. -mondta anyu.
- Te nem is láthattad. -közölte Paige. -de mi hallottunk felőle. -Ő Deimos.
- Deimos a lidérced? -kérdezte anyu, közel az idegösszeomláshoz. - Ez most ugye csak vicc! Muszáj, hogy az legyen.
- Nem érzem a létemet viccesnek. Csak mondd, ha te annak érzed.
Dalszöveg
Zene
2010. november 29., hétfő
2010. november 25., csütörtök
Further statistics
Azért ez durva... Jó, nektek talán nem sok 300 látogató, de én,aki max 3 embernek írtam, igencsak lesokkolt:D! És hát...nem csak magyarok nézték;)
This is a bit strange... well, for you those 300 visitors aren't so many, but me, who only writes to maximum 3 people, was shocking :D! And well... not just Hungarians visited ;)
Hungary
U.S.A. 150
Mexico 19
Russian Foderation (wtf??:D) 12
Canada 4
Turkey 4
Netherlands 2
Greece 2
Germany 1
Sweden 1
LALLER ZENE/ LOL Music:
http://www.youtube.com/watch?v=7RuI6fwlvT8
| |||
| |||
| |||
| |||
| |||
| |||
| |||
| |||
| |||
|
This is a bit strange... well, for you those 300 visitors aren't so many, but me, who only writes to maximum 3 people, was shocking :D! And well... not just Hungarians visited ;)
Hungary
U.S.A. 150
Mexico 19
Russian Foderation (wtf??:D) 12
Canada 4
Turkey 4
Netherlands 2
Greece 2
Germany 1
Sweden 1
LALLER ZENE/ LOL Music:
http://www.youtube.com/watch?v=7RuI6fwlvT8
2010. november 24., szerda
Statistics
Hay (szalma xD)!
It was a surprise to me when i saw the statistics. Because i didn't know- if it's true- that so many people visited my blog. Hmm... I'm so glad^^
Hááj (zsíííír xD)!
Néztem statisztikákat, és le voltam döbbenve.. annyi de annyi látogató, és egy csomó külföldi! Komolyan mondom kedvet kaptam az angol nyelvű blogom továbbírására^^ Úgy örülök^^
My other blog/Másik blogom (IN ENGLISH):
www.linegoblin.blogspot.com
;)
It was a surprise to me when i saw the statistics. Because i didn't know- if it's true- that so many people visited my blog. Hmm... I'm so glad^^
Hááj (zsíííír xD)!
Néztem statisztikákat, és le voltam döbbenve.. annyi de annyi látogató, és egy csomó külföldi! Komolyan mondom kedvet kaptam az angol nyelvű blogom továbbírására^^ Úgy örülök^^
My other blog/Másik blogom (IN ENGLISH):
www.linegoblin.blogspot.com
;)
2010. november 23., kedd
Wreak havoc
Sini szerencsére kezd hozzászokni, hogy időnként "lelépek". Na jó, tény, nem függő, hogy a nap 24 órájában velem kell lennie, de ha tudja, hogy nem "élek", az azért nem tetszik neki. Jennának nincs sok hozzáfűznivalója, csak tudni szeretné, miért, és kész. Elfogadja. Sini mondjuk elég érdekes volt, így,ahogy visszatértem. "Nem lehetne, hogy legközelebb én is megyek?" Na egy frászt! Azt nem hagyom, hogy ő is így intézze el a dolgait. Royjal máshogy is találkozhat.
Mi meg a lidércemmel megegyeztünk... Olvasd el, és megtudod, mi is volt ;)
Adott a Lótusz-klán. Mind olyan...sötétek. A ruháik sötétek, az épületeik sötétek, a tárgyaik is sötétek, és a gondolataik is sötétek. Világuralomra akarnak törni. És persze ott van a klán feje, Zymeth. A szexi, fehér hajú egyén. Aki azt hiszi, én vagyok az asszonya, vagy úrnője, vagy mije. Hát egy ...igen, megint csak frászt. Nem tartozom hozzá, és kész. Mindig a jóslatokkal jönnek ilyenkor, de én nem hiszek ilyenekben, majd ha bizonyíték lesz rá, meglátják mit fogok én mondani. Je. Szóval meglátogattam Zymethet. Éppen felfele mentünk a lépcsőn a szobájába (nem kastélya volt, hanem villája. Adj nekem kanalat!), amikor egy csapat gyerek beosont és visítozott körülöttünk. Én erre vijjogtam meg visítottam, mint egy nőstény sas, hogy takarodjatok el innen, semmi közötök a felnőttek dolgához. Sírva menekültek, Zymeth közben furán nézett, és mosolygott. Idióta.
A szobájába érve leültünk egy-egy... mibe is? Olyan volt, mint egy fotel, de díványnak is elment volna, jóformán belesüppedtem. Szóval a fotelfélékben ültünk, ő várt.
- Ne vigyorogj így, mintha bármit is tudnál.
- Kezdesz önmagad lenni. Ennek ne örülnék?
- Yvaine leteremti a gyerekeket? Képzeld, én se vagyok türelmes velük.
- Még mindig nem hiszed el.
- Majd ha bizonyíték lesz rá.
- Nézd meg a ruhád.
Megnéztem. Hosszú, egyberészes fekete ruha volt. Alján sötétlila csíkokkal oldalvást. Kesztyűm is hosszú volt, és fekete. Hajam fehér. Tükörbe néztem. A hajamnak saját mozgása volt. Hullámzott a levegőben. A szám és a szemeim feketére kifestve. Bőröm sápadt.
- Sötét vagyok. ha-ha-haa! -röhögtem. -Hoppácska, ez lenne a bizonyíték?
- Igen.
- Hát idefele jövet tényleg fájt míg valahogy rajtam életre kelt ez a ruha és a többi. De nem érzem magam úgy...
- Nem érzed, mert már önmagad vagy. Érzed a bensődből áradó jéghideget? A fagyos érzelmeket? A higgadtságot?
- Azt enélkül is tudtam. Na jó,a hideget nem. Jégszilánkokat is lövök?
- Sőt, mi több az ellenségeidet megfagyasztod. Ez mind te vagy.
Aztán megmutattam Zymeth-nek, hogy én mi vagyok. Illetve...azt hittem, könnyen fog menni. De a csók... az ő szája tüzes volt, az enyém fagyos. De nem ambivalens volt az egész, inkább mintha az elemek egybeolvadnának. És közben alig kapnánk levegőt. Mindketten meglepődtünk először, viszont engem ez nem akadályozott, úgyhogy szeretkeztünk.
Aztán baj volt.
Miért pont mindig szex után jön a baj?
A vérkutacsok megtámadták a Lótusz-klánt. Zymeth erőteljesen csodálkozott, hogy miért tették, hisz eddig a szövetségeseik voltak.
- Sajnálom, hogy közölnöm kell a szomorú tényt, de ők nem azok a fajták. Ha belemennek a szövetségbe, az se tart sokáig. Ilyen a természetük.
- Dehát warlock-jaink vannak! Mester warlock-ok!
- Ők meg vérkutacsok. Leszívják a véredet, az agyadat, megsütik a húsodat, és kiállítást csinálnak a csontjaidból.
- Barbár nép...
- Kivéve a vezetőjük.
- Ismered Deimost?
- Hogyne ismerne- lépett be a szobába a narancs. - És eljött az ideje, hogy elmondjam, a néped 80%-ának annyi. Azért hagytunk valamennyit, mert tudjuk, te tanult vagy, és vinnéd valamire, ha esetleg újrakezdhetnéd.
- Ha mellettem van Yvaine, te se állíthatsz meg.
- Biztos vagy ebben?
- Teljes mértékben.
- Csalódnod kell. -mondtam halkan. Lehet, hogy átváltozok, meg jóslatok is vannak, meg itt a néped, azaz blabla a tetőfokon, de én NEM tartozom hozzád, és soha nem is fogok, ezt jegyezd meg. Átvertelek. Átlátom a néped működését, téged is átlátlak, és ezzel be is fejeztem kis küldetésem.
- Hogyan? Átállsz az oldalára?
- Mindig is az ő oldalán álltam és ez így is marad. Ő hozzám van kötve én meg segítek neki amiben tudok. Jó,mi?
- De te az én úrnőm vagy!
- Azt majd én eldöntöm, jó?
Ezalatt viszont valami olyasmi következett, amire én speciel egyáltalán nem készültem fel...
Zene
dalszöveg
Mi meg a lidércemmel megegyeztünk... Olvasd el, és megtudod, mi is volt ;)
Adott a Lótusz-klán. Mind olyan...sötétek. A ruháik sötétek, az épületeik sötétek, a tárgyaik is sötétek, és a gondolataik is sötétek. Világuralomra akarnak törni. És persze ott van a klán feje, Zymeth. A szexi, fehér hajú egyén. Aki azt hiszi, én vagyok az asszonya, vagy úrnője, vagy mije. Hát egy ...igen, megint csak frászt. Nem tartozom hozzá, és kész. Mindig a jóslatokkal jönnek ilyenkor, de én nem hiszek ilyenekben, majd ha bizonyíték lesz rá, meglátják mit fogok én mondani. Je. Szóval meglátogattam Zymethet. Éppen felfele mentünk a lépcsőn a szobájába (nem kastélya volt, hanem villája. Adj nekem kanalat!), amikor egy csapat gyerek beosont és visítozott körülöttünk. Én erre vijjogtam meg visítottam, mint egy nőstény sas, hogy takarodjatok el innen, semmi közötök a felnőttek dolgához. Sírva menekültek, Zymeth közben furán nézett, és mosolygott. Idióta.
A szobájába érve leültünk egy-egy... mibe is? Olyan volt, mint egy fotel, de díványnak is elment volna, jóformán belesüppedtem. Szóval a fotelfélékben ültünk, ő várt.
- Ne vigyorogj így, mintha bármit is tudnál.
- Kezdesz önmagad lenni. Ennek ne örülnék?
- Yvaine leteremti a gyerekeket? Képzeld, én se vagyok türelmes velük.
- Még mindig nem hiszed el.
- Majd ha bizonyíték lesz rá.
- Nézd meg a ruhád.
Megnéztem. Hosszú, egyberészes fekete ruha volt. Alján sötétlila csíkokkal oldalvást. Kesztyűm is hosszú volt, és fekete. Hajam fehér. Tükörbe néztem. A hajamnak saját mozgása volt. Hullámzott a levegőben. A szám és a szemeim feketére kifestve. Bőröm sápadt.
- Sötét vagyok. ha-ha-haa! -röhögtem. -Hoppácska, ez lenne a bizonyíték?
- Igen.
- Hát idefele jövet tényleg fájt míg valahogy rajtam életre kelt ez a ruha és a többi. De nem érzem magam úgy...
- Nem érzed, mert már önmagad vagy. Érzed a bensődből áradó jéghideget? A fagyos érzelmeket? A higgadtságot?
- Azt enélkül is tudtam. Na jó,a hideget nem. Jégszilánkokat is lövök?
- Sőt, mi több az ellenségeidet megfagyasztod. Ez mind te vagy.
Aztán megmutattam Zymeth-nek, hogy én mi vagyok. Illetve...azt hittem, könnyen fog menni. De a csók... az ő szája tüzes volt, az enyém fagyos. De nem ambivalens volt az egész, inkább mintha az elemek egybeolvadnának. És közben alig kapnánk levegőt. Mindketten meglepődtünk először, viszont engem ez nem akadályozott, úgyhogy szeretkeztünk.
Aztán baj volt.
Miért pont mindig szex után jön a baj?
A vérkutacsok megtámadták a Lótusz-klánt. Zymeth erőteljesen csodálkozott, hogy miért tették, hisz eddig a szövetségeseik voltak.
- Sajnálom, hogy közölnöm kell a szomorú tényt, de ők nem azok a fajták. Ha belemennek a szövetségbe, az se tart sokáig. Ilyen a természetük.
- Dehát warlock-jaink vannak! Mester warlock-ok!
- Ők meg vérkutacsok. Leszívják a véredet, az agyadat, megsütik a húsodat, és kiállítást csinálnak a csontjaidból.
- Barbár nép...
- Kivéve a vezetőjük.
- Ismered Deimost?
- Hogyne ismerne- lépett be a szobába a narancs. - És eljött az ideje, hogy elmondjam, a néped 80%-ának annyi. Azért hagytunk valamennyit, mert tudjuk, te tanult vagy, és vinnéd valamire, ha esetleg újrakezdhetnéd.
- Ha mellettem van Yvaine, te se állíthatsz meg.
- Biztos vagy ebben?
- Teljes mértékben.
- Csalódnod kell. -mondtam halkan. Lehet, hogy átváltozok, meg jóslatok is vannak, meg itt a néped, azaz blabla a tetőfokon, de én NEM tartozom hozzád, és soha nem is fogok, ezt jegyezd meg. Átvertelek. Átlátom a néped működését, téged is átlátlak, és ezzel be is fejeztem kis küldetésem.
- Hogyan? Átállsz az oldalára?
- Mindig is az ő oldalán álltam és ez így is marad. Ő hozzám van kötve én meg segítek neki amiben tudok. Jó,mi?
- De te az én úrnőm vagy!
- Azt majd én eldöntöm, jó?
Ezalatt viszont valami olyasmi következett, amire én speciel egyáltalán nem készültem fel...
Zene
dalszöveg
2010. november 16., kedd
Annual Part III -Divine Insanity
Közeledett. Minden lépése megfontolt, magabiztos. Mintha így született volna. Olyan... ösztönös, és bizakodó. És olyan otthonos.
Ezek az ő gondolatai, valóban? Kérdezte magától Serenula. Hisz utálja a saját fajtáját (na jó,az utálat durva kifejezés, csak szimplán szólva nem érzi, hogy minden tulajdonságuk egyezne, és emiatt mindig kilógott a sorból).
- Tényleg így fest a dolog? Itt élsz? -kérdezte Seraph.- És hol vannak a szüleid?
- Mikor kiskoromban idetévedtem, már nem voltak velem. Az emlékeim már megfakultak. Annyira hozzászoktam az erdei életmódhoz.
- Szóval ezért olyan felkavaró fajtádbelit látni?
- Te nem vagy fajtámbeli.
- Jó, persze, nem erdőben lakom, na és? Még mindig több benned az emberi, mint bennük, ha tetszik, ha nem. Vagy.. kérdezzem úgy, van-e barátod?
- Igen, rengeteg barátom van itt.
- Úgy értem, fiúd... Tudod, aki mellett elköteleznéd magad.
- Nem kötöm az orrodra.
- Elég, ha elmondod, nem kell kötni. Vallásod?
- Északi.
- Északi? Mármint, a régi, eredeti, ugye?
- Hát persze. Könnyebben hiszek abban. Mert?
- Mert.. mert.. ha annyira hiszel bennük, nem figyeltél fel a jelekre, miszerint érkezek? Nem mondott semmit Frey vagy Odin? Esetleg Heimdall?
- Egyik sem mondott semmi ilyesmit. Én leginkább a Nornákkal állok kapcsolatban. Ők annyit mondtak, hogy az istenek szórakozni akarnak, s hogy hamarosan furcsa dolgok fognak történni. Én meg szeretem az izgalmat.
- Nos..jó. Izgalomnak itt vagyok én. Egyéb kívánság?
- Szomjas vagyok...
- Csak csapvíz van nálam.
Serenula elnevette magát. Jobban mondva úgy elkezdett nevetni, hogy alig bírta abbahagyni.
- Hát... nálunk még mindig jobb ízű és egészségesebb folyóvízet találsz. -mosolygott, és ki tudja miért, de belekarolt, füttyentett Huskyjának, és együtt folytatták útjukat.
Ezek az ő gondolatai, valóban? Kérdezte magától Serenula. Hisz utálja a saját fajtáját (na jó,az utálat durva kifejezés, csak szimplán szólva nem érzi, hogy minden tulajdonságuk egyezne, és emiatt mindig kilógott a sorból).
- Tényleg így fest a dolog? Itt élsz? -kérdezte Seraph.- És hol vannak a szüleid?
- Mikor kiskoromban idetévedtem, már nem voltak velem. Az emlékeim már megfakultak. Annyira hozzászoktam az erdei életmódhoz.
- Szóval ezért olyan felkavaró fajtádbelit látni?
- Te nem vagy fajtámbeli.
- Jó, persze, nem erdőben lakom, na és? Még mindig több benned az emberi, mint bennük, ha tetszik, ha nem. Vagy.. kérdezzem úgy, van-e barátod?
- Igen, rengeteg barátom van itt.
- Úgy értem, fiúd... Tudod, aki mellett elköteleznéd magad.
- Nem kötöm az orrodra.
- Elég, ha elmondod, nem kell kötni. Vallásod?
- Északi.
- Északi? Mármint, a régi, eredeti, ugye?
- Hát persze. Könnyebben hiszek abban. Mert?
- Mert.. mert.. ha annyira hiszel bennük, nem figyeltél fel a jelekre, miszerint érkezek? Nem mondott semmit Frey vagy Odin? Esetleg Heimdall?
- Egyik sem mondott semmi ilyesmit. Én leginkább a Nornákkal állok kapcsolatban. Ők annyit mondtak, hogy az istenek szórakozni akarnak, s hogy hamarosan furcsa dolgok fognak történni. Én meg szeretem az izgalmat.
- Nos..jó. Izgalomnak itt vagyok én. Egyéb kívánság?
- Szomjas vagyok...
- Csak csapvíz van nálam.
Serenula elnevette magát. Jobban mondva úgy elkezdett nevetni, hogy alig bírta abbahagyni.
- Hát... nálunk még mindig jobb ízű és egészségesebb folyóvízet találsz. -mosolygott, és ki tudja miért, de belekarolt, füttyentett Huskyjának, és együtt folytatták útjukat.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)