The girl who was infatuated by Death

-Asszem inni kéne.- mondta Jenna,miután végignézett az embertömegen. Pfuj,minek vannak itt ennyien?
- Pezsgőfürdőben... -szólaltam meg.
- Meztelenül! -mondta Jenna. -Ilyen testet öröm elfedni a habzó víznek,nem?
- Egókám.- szólalok meg. - Tetszel magadnak,mi?
- Naná. És Sininek is.
- Jó,akkor én vadászok.
- Nekem is pasi kell! -nyújtózik egyet.
- Hát tégy úgy... a te életed. -kacsintok. És lám,meg is pillant valakit, én meg felkelek, és beugrok a medencébe szó szerint.
- Odafigyelnél legközelebb, kire zúdítasz egy tonna vizet, te kővatta?! -hallom a víz alól a hangot. A hatás kedvéért lassan jövök fel a felszínre, egyenesen ránézek.
- Nem fogok, te gebehegy.
- Én nem vagyok gebe,csak edzett.
- Én se vagyok kővatta, csak nehéz csontú.
- Akkor, megegyezhetünk, hogy abbahagyod? -Rathulf volt az. Még mindig rengeteg soknak tűnik a haja, elázva is. Apropó elázás, mutííí! Na,azért annyira nem vagyok beteg, hogy csak azért lebukjak a víz alá. Még nem. Meg fogja mutatni, ha annyira akarja, még a lábujja vájatát is... Ha-ha.
Jenna meg kitalálta, hogy ő újdonsült Vöröskéjével, azaz Bartek-kal (értelmes név, mondhatom) szeretne lenni. Értem én, ágyban lenne vele. Nem kell előttem tagadni,ha beindultak egymásra... Én viszont el kell, hogy intézzek valakit. Nem, nem nyírom ki, idegileg teszem tönkre. Említettem már, hogy néha nagyon tapló vagyok? De ő így szeret. Ja, igen, kiről van szó? Hát Deimosról, a... mi is ő? Sokszor kérdezgetem magamtól.
- Árny. -jelent meg a medencében. Rathulf elhúzott már szerencsére. Féltettem volna. Ki? Én? Húha. Szóval ha hiszed, ha nem, Deimos félmeztelen volt. Vibrált az aurája, és a víz erotikától zsibongott.
- Csak nem?
- De...is. - Minek is gondoltam már? Vámpír, vérszívó, lidérc, tündér, inkubus, vagy szukkubus, na, arról nem is beszélve, mikor azt beszélték, hogy démon, aztán én a démon, ő az angyal... Jó vicc... Megfogta a derekamat, és eltűntünk. Egy erdőben találtuk magunkat, a mi erdőnkben. Erős szél fújt, a nap sugarai csak itt-ott jutottak el a felszínig. Kerestünk egy olyan helyet, ahol a fák és a bokrok ritkábbak voltak. Abban a pillanatban, mikor elengedte a kezemet, tudtam, hogy már nem aggódik. Tudtam, hogy a föld ma vért szív be harmatcseppek helyett, és tudtam, hogy megbűvöl ő... és a Halál.

(Ez a cím egy Anita Blake- novella [igen,nem regény,van novella is] címe, nem kell szerintem semmit fűznöm hozzá...)

Self-righteous fuck

Mivel a vacsoráig még nappal volt, gondoltam lemegyek venni valamit. Mármint a környéken. Először úgy voltam, tényleg csak szétnézek, de aztán. Nagy örömmel jöttem ki egy trafik-szerűségből, ahol megvettem a legjobb Bourbon whisky-t, egy karton szegfűszeges cigit (nem mintha dohányoznék, de imádom a szegfűszeges cuccokat, és néha jólesik a cigaretta. Másokkal ellentétben én nem nyugtatónak használom, hanem élvezeti szernek. Annak,aminek szánták), és amint megláttam, azonnal tudtam, hogy kell- egy fűrész- kulcstartó. Majd alkalomadtán kiéleztetem a poén kedvéért.
Tehát örültem. Vissza akartam térni a hotelbe pihenni, ha már hazajöttem. Thaiföldön voltunk, legalább 30 fok volt, sütött a Nap, és esett a hó.
He? Ez nem olyan éghajlat... Bár ha jobban megnézem, nem, tényleg nem hópelyhek. Valamiféle fafajta lehet a közelben, ami ezt hullajtja, vagy mi. Teljesen lenyűgöz. Olyannyira, hogy nem is figyelek, akkor kapok észbe, mikor ütközök. Egy magas, gebe( mert tényleg elképesztően vékony), hosszú szőke hajú állatba, vagyis emberbe.
- Még mindig lenyűgöz, ugye? -kérdezi.
Kikerülném, de nem hagy eltűnni.
- Mert ha igen? -megint csak kikerülném, erre olyan közel áll hozzám, hogy komolyan mondom, elfog az iszonyat...
- Szép emlékeink vannak róla.
- Neked szép. Nekem nem. -hátat fordítok, hátha úgy békén hagy. Egy frászt. Átöleli a derekamat. Ugyanaz az érintés, ugyanaz a kínzó érintés...
- Mennél?
- Szeretnék.
- Nem akarom.
- Tudod, hogy ez zaklatásnak minősül?
- Az emberek világában igen. -megcsókolja a nyakamat, végigpattan rajtam a 220 volt. -De mi mások vagyunk.
- Kössz a semmit. -gyomron vágom, elernyed picit, ezt kihasználva kitörök az öleléséből, és rohanok a hotel felé. A hotelboy vet rám egy furcsa pillantást, biztos nem értette a rémült tekintetem. Elvégre még most is a nőket vinnék haza, és tartanák ott, nem fordítva...

Az ágyamon fekszek, és arra ébredek, hogy valami szőkés folt van az arcom előtt. Megriadok, kitisztul a látásom, és látom, csak Jenna az. Sinikka nyakába ugrok.
- Mi a baj, baba?
Nem szólok semmit. De látják az üres üveg whisky-t, és két üres cigis dobozt, a passzív két óra termését.
- Hahó! -szól Jenna is. Majd Sinire néz. - Nem tűnik úgy, mintha sokat ivott volna.
- Őt nem üti ki a whisky.
- De ez most elaltatott. -közlöm. -Amúgy semmi gond, csak pihenni akartam.
- Tudod kinek meséld ezt be. -mondja Jenna. -Megijedsz tőlem, aztán Sini nyakába ugrasz. Ez biztos jelent valamit.
- Mondjuk azt, hogy kiakadtam. Okés?
- De micsodán?
- Kísért a múlt. Eszünk? -vigyorgok. Pedig ha az evés jön szóba, nem szoktam. Sini tudja, hogy nem sokat eszek. Ha nem tudná, hogy nem vagyok ember, azt hinné, éhen akarok halni.
- Felőlem... -így Jenna.
Elindulunk, svédasztal látványa tárul elénk az étkezdében. Úgyhogy össze-vissza eszek mindent. Jenna rendkívül válogatós, Sini viszont örül, hogy kaját lát. De azért még ő is elborzad az én termelési mennyiségemen. Három szelet sült hús, egy egész pulykamell, 2 adag saláta, nyolc kínai húsgombóc, 15 rumos sütemény, 4 mignon, három tányér leves, 6 mákos palacsinta, és 10 tavaszi tekercs. Ezt megettem háromnegyed óra alatt, aztán rohantam a mosdóba.
Tíz percig eszméletlen voltam, aztán Jenna öntött rám egy pohár forró vizet. Köszönöm, félistennő.
Ködös tekintettel meredtem rájuk.
- Minek eszel ennyit, ha úgyis kihányod? -Jenna felettem áll, bal keze a csípőjére téve, jobb kezében egy üres pohár.
- Ritkán eszek. Most, mivel kiakadtam, úgy gondoltam, hánynom kell, de nem tudok mit kihányni, ha nem eszek. Meg azért néha jólesik sokat enni, nem?
- És mi akasztott ki ennyire?
- Inkább ki.
- Pasi? Ó, mi jöhet még?- akad ki szőkeségünk. Vagy elfelejtettem említeni, hogy én váltottam, méghozzá világosbarnára? -Sini is mindig ezzel van. Pasik, manusok, hapik, jó sok farok. Csak ezek bírnak titeket kiakasztani?
- Nem igazán. De most ez az aktuális.
Furcsán néz rám. Nyilván azt várta, ha ő is kiakad, hisztizek, vagy felkapom a vizet, ilyenek. Ő se ismer még.
Megmosakodom, és visszatérünk a hallba.


Dalszöveg
Zene -csak a címe ismerős, egyszer nem hallgattam végig xD

Out of body experience

Az érettségi lezajlott, bár péntek volt. Mi meg ugye, dél körül, mi mást is tehettünk volna... Á,dehogy,mondom most minden máshogy lesz. Amúgy is véget ért négy év alatt a tinimese,nem? Most felnőttmese lesz, vagy mi... Szóval wellness-hotel. Thaiföldi. Mondtam már, hogy van saját repülőgépem? Kicsit máshogy néz ki... van benne üdítőautomata, bárpult, házimozi, kanapé, hűtő. Ja meg mosdó. És ezzel elutaztunk a helyszínre. Mondhatni hatalmas és oda nem illő volt. Azért nem volt odaillő, mert fura szerzetek jártak oda. Vagy különcök, vagy rockerek, vagy metálosok, vagy az a nem is tudom mit mondjak rá stílus, akik fura mintájú göncöket hordanak tornacipővel és válltáskával. Meg sállal.
Először hezitáltunk. Mert hogy én nem megyek szaunába. A gőzfürdő is borzalmasan meleg. Úgyhogy maradt a gyógyvizes fürdő, ami kilazítja a macskás- vércicás izmainkat, helyrerázza a keringésünket, regenerál, stb, stb... Ezalatt jóformán csak hallgattunk, olyan jól esett. Aztán manikűr-pedikűr (Nem, nem vághatja le a körmöm! Az összesről lelehet, de a kisujjaimról nem! Nem érdekel, hogy háromcenti hosszú, akkor sem vágja le!). Végül masszázs. Ami után felbaktattunk (kézenfogva) az emeletre. És irány a jakuzzi.
- Mit szólnál ahhoz, -kezdtem- ha minden hétvégén elmondanák egy dolgot, amit eddig nem tudtál rólam. Eleinte nagyobb horderejűt, hogy ne lepődj többet meg. Aztán, valami olyasmit, mondjuk, hogy új kedvenc, vagy régen ez volt, most meg ez, de még nem tudtad...
- Van ennek valami köze ahhoz, hogy meg akarsz nekem felelni?
- Neked mindig meg akarok felelni. Csak nem szeretném, ha ilyenek miatt veszekednénk.
- És mit mondanál el?
- Nembaj, ha picit hosszú lesz?
- Talán történt valami?
- Mondhatjuk így is.
- Meséld el. Hallgatom.
- Érdekel a múltam. Mert nem egészen emlékszem rá. Nem arról van szó, hogy amikor pici babuci voltam, hisz te is tudod, hogy nem volt gyermekkorom, ötévesen találtak rám... Tudom, hogy pszichopomp vagyok, és tudom, hogy voltak előző életeim, hisz imádok élni, szeretem megfigyelni az emberek dolgait, ami ebben a világban van. Izgalmas. De ha új életet kapok, a régire nem emlékszem. Mostanában viszont nyomozom ez után. Megálmodom őket. Persze így csak félig élhetem át, de egy párral úgy vagyok még, hogy könnyebb elviselni ilyen formában. Eddigi visszatekintgetéseim szerint voltam Egyiptomban, persze nem akkor, mikor Roy összeszedett téged, voltam Törökországban, Japánban, és északon kétszer. Először úgy gondoltam, a későbbi életem északon rosszabb. Még alig idéztem fel pár napot, talán két hétről tudok, pár esemény, és kész. Viszont a régebbi dátum... Legalább vagy száz évvel korábban... Nos, nem tudom hogy vettem magam rá arra az életre, mert tudom, hogy borzasztó. Két napról tudok, hogy nagyjából mi történt, de még álmomban sem merem átélni, annyira görcsölök, annyira felkavar. De annyira érdekel, hogy muszáj átélnem. Újra.
- És mi történ a két nap alatt?
- Bandukoltam, az őszi hóban, az egyik hely vezére rám talált, és úgy gondolta nagyon jó leszek neki.
- Gondolom, akkor még nem lehetett beleszólásod.
- Sajnos nem. De ránézésre eldönteni...
- Nagyon csúnya volt? Vagy öreg?
- Nem. Fiatal volt. 20-25 éves.
- És csúnya volt? Bűzlött a szája?
- Nem mondom, hogy fehér fogai voltak, de nem volt halszagú vagy ilyenek...
- Szóval nem volt csúnya.
- Nem,nem volt az. Szép volt.
- És akkor miért nem kellett?
- Neked tetszene, ha fogva tartanának, a ki tudja hol, és nem lenne senkid?
- Nem igazán...
- Na ugye. Meg olyan barbár népség voltak. Persze, 500ban milyenek lennének, de ezek abszolút barmok voltak. De elég belőlem. Szeretnél valamit mondani?Látom, hogy szeretnéd.
- Nem tudom, hogy kezdjek hozzá.
- Mondjuk úgy, hogy elkezded.
- Jól van már, szőke vagyok!
Néztem egyet. Sini fekete... -Nem, te fekete vagy. Vagy most arról beszélsz, mikor megváltozik az aurád?
- Mi van az aurámmal?
- Délelőtt a kávézóban, az elején. Úgy éreztem, másmilyen az aurád.Sugárzott belőled az erő, és az, hogy ha bánt valaki, visszavágsz. Valami ilyesmi. Olyan, mintha nem te lennél.
- Oké, akkor Jennát érezted.
- Kit?
- Jennát. A másik énem.
- És ő szőke?
- Eredetileg világosszőke. De fehérre szívatja le. És zöld a szeme...-mondta volna tovább. Befogtam a száját.
- Na, akkor Jenna drágám, készülj fel. Ígérem, nem fog fájni. Egy pillantás lesz az egész.
Rémült szemekkel nézne, mintha én lennék a kókó, vagy az adóellenőr. Elengedem. Ijedten néz körbe, nyilván már rájött, hogy egyedül van. Mögötte állt Jenna, újdonsült, nem főtt, nem is bundás, de saját testében. Zöld szemei ragyogtak, haja hosszú s fehér, Sininél picit magasabb. Nyaka hosszú, válla kerek, kék-fekete fűző van rajta. A tekintete metsző, miközben a környezetét figyeli, mintha nem hinné el, hogy tényleg itt van. Tartása határozott. Erős egyéniség. Aztán maga se hiszi el, de könnyezni kezd, Sini pedig odarohan,és átöleli. Meg vannak lepve, gondolom.
- Van saját testem..- dadogja Jenna, és végignéz magán. Aztán Sinin. -Na, ne bőgj már, attól még itt leszek.
- Sini,nem leszel gyengébb ettől. Egyáltalán. -közlöm. Nagy nehezen felfigyel rám. De csak hallgat,szerintem nem tudja mit mondjon.
- Este lesz vacsi, fél hétkor, egyébként mindenkinek van saját szobája.
- Nekem is? -képed el Jenna.
- Igen. Nem mondtam még, hogy az esetek 90%-ára van tervem?
- De még nem is ismersz...
- Majd megfoglak... sziasztok. -azzal leléptem a saját szobámba.