If you go

Most akkor itt van megállj? Nincs tovább, vége a közös emlékeknek, mindennek? Nem,az nem lehet... Vagy, vége van,de kezdődik egy új? Nem, nem akarom, mert eddig is mindig ez volt... Érdeklődtem valaki iránt, aztán magam se tudom, hogy, de elrontottam az egészet, elvesztettem, pont, mikor már nagyon fontos lett... És hogy Sinit elveszítsem? Hát, ilyenkor szokták azt mondani, hogy akkor egy darab hasadna ki belőlem, meg két évig szenvednék, stb... Tévednek. Én nem tudnám nélküle elképzelni az életemet. Már hogy is tehetném, ha állandóan az eszemben van? Ő a kedvencem, amikor rajzolhatnékom van, és imádom, mikor bele kell írnom egy sztoriba... A családom, ismerőseim mindig azt hallgatják, hogy ez volt vele, az volt velünk, így Sinikka, úgy Tiihonen... Meg négy év együtt, szinte minden nap? Hány koncerten voltunk már, azt sem tudom... Kezdjük ott, hogy a Janne gyerek nem is egyidős velünk, hanem 30 éves, mondtam, hogy sántikál valamiben, erre kiderül, hogy természetfeletti, és a Children of Bodom szintise. Szóval a koncertjeikre alap, hogy megyünk. De voltunk már Muse, Warmen, Gyöngyvér, Mytra, Voltaire, Haggard, Omnium Gatherum, Elenium, At the gates, Dark at dawn koncerteken is. Persze a Lovex-ből és a Billy Talentből se volt egy elég... De mégis... mindig első sor, vele... Látni a mosolyát, egymás kezét fogni headbangelés közben...
Egy pár napig bírtam. Folyamatosan ezen idegeskedtem, hogy tényleg elég pár mondat, és kész a balhé? Úgy gondoltam, ez nem adja vissza azt, amit eddig kibírtunk. Jó, nyilván ne vitázzunk éveken át, de akkor is... Ennyire hülye nem vagyok, hogy ennyivel elengedem! Minimum 60 évet le kell húznia mellettem! Angyalkám már szólni se mert, érezte rajtam a dühöt meg a bánatot... Aztán rászántam magam. Írtam neki egy üzenetet egy társasági oldalon. Tudom, hogy gyakran nézi, legalább elolvassa, amit kiszenvedtem magamból. Kérte, hogy találkozzunk, egy hozzá közeli kávézóban. Voltam náluk párszor, de azon a helyen sosem, meg aztán, ilyen idegállapotban és helyzetben eléggé meg voltam szeppenve. A dühöm rég alábbhagyott, mondta is régebben, hogy hirtelen haragú vagyok... Mikor beléptem a helyiségbe, rendesen kapaszkodtam a válltáskámba. Görcsösen. Ha mindennap ezt csinálnám, egy hét után leszakadna a pántja.
Ott ült az egyik asztalnál. A szokásosnál is sötétebb és fenyegetőbb volt az aurája, pedig neki igazán nem szokott ilyen lenni. Csak egy pillanatra nézett rám, aztán bámult tovább kifele az ablakon. Odamentem a pulthoz, rendeltem két fűszeres teát. Állítólag az nyugtatólag hat. Mikor visszafordultam,láttam, hogy elkapja a tekintetét. Leültem vele szemben.
- Lehet kapni csokit.
- De kis kockacsoki Milkát nem.
- Kár.
Csend. Pár percig, aztán kihozzák a teát.
Összefonta a karját, rá sem nézett a teára. - Sorozatosan 180 fokot vesz a viselkedésed. Tűrjem, szó nélkül, csak álljak és nézzek? De nem mondom el, mit érzek, úgysem érdekel. Az sem érdekelt, mikor elküldtél.
- Téged talán érdekel, hogy mi van velem, hogy mit érzek? Meg akarom védeni a népem, a világom, amit létrehoztam. Szerinted nem kellene lépést tartanom velük? Ne aggódjak értük, hagyjam őket pusztulni, csak mert nem vagyok elég jó?
- Nem csak erről van szó. Amivel azelőtt viccelődtél rengeteget, visszavonod, ami azelőtt tetszett, megutálod, ami meg nem is érdekelt, olyan véresen komolyan veszed, mintha attól függne az életed.
- Sosem érdekelt az életem... És oké, viccelődök, de téged igenis komolyan veszlek. Ha állandóan viccelődnék veled, szerintem nem bíznál ennyire bennem... Fontos vagy nekem. Sosem akarnálak megbántani.
- Alapjáraton tudnám... de nagyon feszültnek érzem magam, és szerintem ez nem szimplán az, hogy leérettségiztünk, és gondolkozni kéne, hogyan tovább. Ez valami mélyebb dolog.
- Tudod mikor vagy te nyugodt? Mikor alszol.
- Akkor aludjak egy hétig?
- Jobb ötletem van. -kacsintok.
- Mimi?
- Az emberek úgy hívják, wellness-hétvége.
- Az a masszázs- szauna-pihenés izé?
- A szauna részt kihagyhatjuk.
- Pedig én vagyok a rák jegyű. -vigyorog.
Kéz a kézben távozunk. Az aurája már egyáltalán nem olyan.

Dalszöveg -bizony tükrözi, hogy mit jelent néki :)
Zene

Another us, another future

Persze.Várt a megfelelő alkalomra,hiszen így is kétkedve fogadjuk.Hisz hogy lehet a húga?Ja,igen fogadott.Hatezer éve.És hogy lehet,hogy azalatt engem sosem látott,holott én vagyok az állítólagos szerelme?Ez az ürge,azaz kis szőrös állat olyan rejtélyes,nem?Szerintem ő maga se tudja, hogy miért nem mondta.Vagy nem is...Nem tudta hogy előadni..."Figyelj,húgi,ez itt a nőm.Hogy mióta?Ja,nekem is rossz már az időérzékem,mióta is?"Vagy"Szia életem,ő a húgom.Úgy hatezer éve bukkantam rá.Cuki,mi?Hogy eddig miért nem láttad?Nem tudom..."
Egyébként behajtjuk rajta.Útközben majd kiterveljük,hogy,ő meg tanakodhat,hogy mégis mit szúrt el.Azt,édesem.azt.
Sinikkával úgy gondoltuk,hogy elegünk van a suliból.Lám,mekkora hatást gyakoroltam rá a sok lógással...Azt,hogy hogyan hagyhatjuk abba,most közlöm vele...
-Időutazunk.
- Minek?
- Hogy befejezzük a sulit?
- Igen. Mindketten tizennyolc évesek leszünk. Érettségi megvan, a sulinak vége, hát nem fantasztikus?
- Nem pont így gondoltam,de jöhet. Szerintem ez így izgalmasabb. Remélem.
Gondolom te is azt hiszed,hogy kell valami időgép. Egy szerkezet,vagy varázsital,vagy valami rítus. Hát nem. Csak megfogtam a kezét,megkértem rá, hogy csukja be, majd nyissa ki. És ennyi volt. Négy év ugrás az időben,hát nem csodálatos?
- És,ennyi? -nem akarta elhinni... De tükörbe nézett. Igen,ő.Hát nem csodálatos?Szerintem az. Imádnivaló, szexi, kedves, kreatív, a hangja gyönyörű, és el nem hinné, mennyi mindenen túllép, és mennyi mindenen túlfog. Az egy dolog, hogy mindezeket ő nem hiszi el magáról. De látta, hogy vékonyabb (hova már...), és hosszabb a haja. Aztán megfordult.
- ÚrJanne, neked fehér a hajad!
- Ja,igen, tetszenek a fehér hajú hatalmas csajszik.
- De eddig nem akartál hatalmas lenni.
- Tetszik,nem tetszik ez van. Én vagyok Szália királynője. Mit vártál? Muszáj valamit kezdenem magammal.
Négy évet lehúztunk egymás mellett. Egy osztály (már amikor), közös élmények. Összenőttünk picit. Négy éve együtt van Jannéval, én meg négy éve Lothor-ral. Fúj, kibírtam egyvalaki mellett annyi ideig? Csak nem? Nem, csak Sini szerelmes. Én nem.
- Nem azon voltál, hogy minden normális legyen?
- Mióta vagyok én normális? Van egy saját birodalmam, egy lélek, aki lehet lidérc, aki bármit megtehet velem, és tűröm, meg persze a sok dög, aki keresztbe tesz. A családomról, és arról, hogy ki a párom, nem is beszélve. Ebben neked van valami hétköznapi?
- Jó, Royt ismerem. De mindig azt hajtogatod, hogy nyugodtabb életet akarsz, mindig elégedetlen vagy, mindig alakítasz valamin... És akkor most elfogadod, hogy nem vagy hétköznapi?
- Alapból tudom, hogy nem vagyok az. Nézd már ezt a stílust! Fehér haj, biztostűvel telerakott nadrág, meg ilyen sárga póló? Olyan sokan szaladgálnak így ilyen kinézettel?
- Nem a külsődről beszélek... Hanem, hogy állandóan meglepsz. Mintha nem is ismernélek.
- Hogy micsoda?
- Mit nem értesz ezen?
- Mi az, hogy nem ismersz?
- Folyton változol, és úgy érzem, nem tudok ezzel lépést tartani. Túl sok nekem.
- Hogy...nem tudsz...nem ismersz...könyörgöm akkor ki az, aki ismer??? Négy éve egymáshoz vagyunk láncolva, és azért, mert változom, amit minden tinédzser tesz, már azt hiszed nem is ismersz? Akkor ki az, aki fontos nekem? Ki, az aki megért, és elfogad, aki ódákat zeng rólam, hogy milyen értékes is vagyok? Ha nem ismersz, akkor menj. Menj, amíg úgy gondolod, sok az, hogy életem része vagy, és az életem egy részét megosztanám veled.
Falfehér arccal néz rám, egy szó se jön ki belőle.
- Mondom menj.
Halkan távozik. Nem érdekel,ha sír. Ilyet mondani, amikor ő is jól tudja, még ha ugrottunk is az időben, tudja, mik történtek, emlékszik nagyon jól. És mégse ismer. Aha, én meg írástudatlan őshonos kaktuszvirág vagyok az Antarktiszi Vosztokon.
Lezuhanok az ágyra.Elmondok neki mindent.Olyanokat is, amit másnak soha nem mondtam volna el.Kibeszélem vele a csajos dolgokat,nyávogok erről-arról, és megosztom vele a félelmemet, azt, ami bánt, vagy éppen, ha valami elgondolkodtat. Tényleg mindent. Nem gondoltam volna, hogy valaha ilyen lesz, de így van. Én becsültem és szerettem őt. Féltettem is, mert nem akarom, hogy meghaljon, vagy baja essen,legyen az fizikai vagy lelki. Ő volt a múzsám. Szerettem megírni,lerajzolni,vele álmodni.Okozok neki meglepetést...Persze,elmesélek neki valami újat,amit eddig nem tudhatott rólam.De az miért baj?Akkor az feltétlenül eltörli az előző tényeket,lelkizéseket?Ha bejelentem,hogy ez egy kedvencem, azt jelenti, hogy a többi örökre le van ejtve? Érdekel az őrület...Ami nem mindennapi. De csak tanulmányozni,megfigyelni. Nem megélni, hisz ki akar elmebeteg lenni,aki nem ura cselekedeteinek? Mi a franc van mindenkivel???

City of screaming statues

Rossz kedvvel indulok suliba. Dédnagyi szerint, ha sokszor tervezem még az egy hétre meghalást és újjászületést, rendezni kell egy áltemetést, és ki kell iratkozni a suliból. Aki meghal, az minek iratkozzon ki? És engem aztán nem tesznek be koporsóba. Igen, jól érted, tényleg el kell temetniük, hogy tényleg elhiggyék. Inkább a hamvasztás. És igen, vannak mazochista jellegeim. De koporsóba nem fekszek be. Inkább égjek el! harci öltözetben, egy folyón leúsztatva... Kezd hiányozni a... nem, nem hiányzik.
Behívatnak az igazgatóiba, de előtte Sinikka közli, hogy siessek, mert az egész osztály kiállításra megy. Teszek rá, inkább lógok.
- Szabad megtudnom, hol volt a kisasszony a múlt héten?
- Nem.
- De eddig mindig közölte, ha lógott.
- Most nem lógtam.
- És akkor?
- Nincs és akkor. Magánügy. Egészségügyi problémáim voltak. -elhúztam. Az halál nekem mióta egészségügyi probléma? Jó, hogy üdülést nem mondtam... Áhh!
A kiállítás érdekesnek tűnik. Egész nap nincs suli, mert a fővárosban lesz, és 75 km-re utazni, úgy 2 óra csak odafele. Egyébként jégszobor- kiállítás. Vannak mókásak (jégzombi, ostorcsapás nyoma, meg fura pózban beálló emberek...). Vannak szokványosak, kis házikó, télapó, efélék. Mikor már szabadfoglalkozás van (egy óra vásárlás, haha), megpillantom a létező legszexibb és legdrámaibb jégszobrot, ami valaha készült. Egy pillanatra ledermedek, aztán felérohanok, és megnyalom a száját.
- Nincs íze... -húzom el a szám. -A Kaszás szobra. A drámait gondolom érted... És igenis szexi. A vállamat érinit épphogy valaki, és azonnal érzem, hogy lény. Megfordulok, és lám, ott áll előttem Roy, az igazi Kaszás. És megcsókol!
- Na végre... -nyögöm ki, mikor nagy nehezen abbahagyja.
- Ezt úgy mondod, mintha rég kaptál volna.
- A péntek az régen volt.
- Jabocs... eltűnt a fal?
- Előtted sosem volt fal!
Furcsán néz. Mintha nem akarna hinni. Aztán hallunk egy hatalmas kiáltást.
- Bátyuuus!- Sinikka rohan felé, és megöleli. -Miért nem mondtad, hogy jársz valakivel? És ráadásul egy... na, abban nem vagyok biztos, hogy ember.
Értetlenül nézek rá. -Te a huga vagy? -Aztán Royra pillantok. -Miért nem mondtad, hogy lett egy hugod? Várjunk, hisz neked anyád sincs, akkor hogy?
- Fogadott. -mondta. -És hugi, vele nem járok, hanem...ez...bonyolult...legyen elég egyelőre annyi, hogy szeretem, és ő az én kis hercegnőm.
Levágok neki egy tarkóst. -Ne hangsúlyozd a kis szót, te hórihorgas!
Ő is levág egy tarkóst. -Nem vagyok nyakigláb, értve?
Sinikka közénk áll.- Abbahagyni. Bátyus, hatezer év után jogom van tudni, ha összejössz valakivel. És Sheila, mi az, hogy eddig nem mondtad el, hogy a Halál a párod?
- ÖÖÖ. -én, az értelem (jég)szobra. -Egy hét alatt?
Royra pillant.
- Most mit nézel így rám?
Mindketten úgy nézünk. NINCS MENEKVÉS! xD

Dalszöveg -mötáál
Zene -úúde...sikít