Annuál xD Part I

Tudom, hogy én nem vagyok nagy író. Azt is tudom, hogy a nagy írók is csak egy idő után csinálnak különkiadást, vagy mit. De én különleges alkalomból teszem meg most. Valójában a különleges alkalom két hete volt, de ha túl sokat akar a szarka, nem bírja a farka. Nem vagyok szarka, farkam sincs elvileg, de tényleg rengeteg olyan tervem van, amit be kellene fejeznem, csak ihlet az nem jön.
De most itt van ;)
Remélem, nem hitted azt, hogy elfelejtettelek!

Worlds collide

Képzelj el egy erdőt. Több száz kilóhektárnyit. Ember nem igen jár ott, fél, hogy eltéved, és bizton állítja, hogy rendkívül veszélyes hely.
Mindazonáltal, itt is megvannak a különös esetek. Most elmesélek egyet.
Ez az erdő csodaszép volt. Rengeteg fajta fával, és növénnyel. NA meg persze állatokkal. Az emberek nem érintkezhetnek a természettel. Erről maga az erdő gondoskodik. Egyetlen kivétel van; Serenula. Ő teljes mértékben alkalmazkodott az itteni törvényekhez, mindennel elégedett. Imádott itt élni. Olyan volt, mintha ő lett volna a természet lánya. Átvette az állatok szokását. Nem evett húst, csak erdei terméseket, gondolnád. De mivel farkasfélék és rókák is éltek ott, gondolhatnád, hogy vadászó életmódjuk is lehetett. Volt egy kedvence. Nem farkas volt, nem is róka. Kutya volt. Az átlagos emberektől vagy félt, vagy megtámadta őket. Itt barátkozott össze a lánnyal, elválaszthatatlanok lettek. Serenula, és a husky kutya, Pörrö.
Azt is gondolhatnád, hogy ha erdőben élt, nem igen volt rajta ruha, kócos hajjal bóklászott, mocskosan és büdösen. Rosszul gondolod. Az összes állat megtűrte közelében, tehát nem volt mocskos, vagy büdös. Nem voltak óriási körmei. Bár mezítláb járt, de nyilván így a talpa hozzászokott a talaj menti viszonyokhoz.
És á, dehogy volt kócos! Nem volt fésűje, de mégis mindig gyönyörűen fénylett és rendezett volt a haja. És nem járt meztelenül, mint a beteg nimfák. Vigyázott a ruhájára ,azért, mert erdőben élt, nem volt felelőtlen, mint ahogy azt az átlagos emberi agy hinné.
És egy nap arra tévedt egy átlagos emberi agy... Illetve a gazdája is. Egy férfi. Jól megtermett, szakállas. Magas, és úgy tűnik, bátor, mivel nem kezdett el menekülni, mikor Serenula egy furcsa hanggal jelezte Pörrönek, hogy támadja meg őt. A kutya pár ugrással ott termett, s leterítette volna, hacsak nem történt volna valami még ide se való dolog. A férfi mágus volt. Egy pajzs képződött előtte, anélkül, hogy intett volna. A pajzs megvédte, a kutya különös módon nem repült métereket hátra, csupán mintha egy puha falnak ütközött volna, "visszaszállt" a földre.
- Üdv. Seraph vagyok. Hogy s mint?