Last waltz

Egy bálterem közepén voltunk, mindenki minket figyelt. Irreális volt, hiszen senki nem élte túl a világvégét. Mindenkit "elhelyeztek" valahova.
De a ruhám gyönyörű szép volt. Fehér. Csüngtek róla anyagdarabkák. Angyalkám szerkója meg láncos-darabkás volt. Olyan tökéletesnek tűnt minden, tudtam, hogy illuzió az egész, hisz tiltakozni sem tudtam, csak sodródtam az eseményekkel.
- Erre vágytál,nem? Hogy így fejeződjék be.
- Nem egészen értem.
Szabályosan bámultak ránk. Ő meg totál nyugodt volt, miközben táncoltunk.
- Danse macabre, kedvesem.
- Azt nem ketten táncolják?
- Talán nem ketten vagyunk?
- Te irányítasz. Ez nem tánc.
Rendben. Most valahogy... nem evilági tánc volt. Tele érzésekkel, és titkos érintésekkel. Kötelékkel. Vággyal. Jövővel.
- És most?Menjek veled?
- Nem egyértelmű? Elviszlek, és velem leszel. Örökkön-örökké.- mosolyog. Azzal a fatális (fakanális)-misztikus- hűdejóvagyok mosolyával.
Szó,ami szó,meg mondat, meg kifejezés, elestem. Illetve, a lelkem az maradt, de a testem az mint a rongybaba, elernyedt a padlón, és ott is maradt. Majd elporladt. Tyű, ilyen se volt még kemény 20 évem alatt, pedig voltak itt kreatív megoldások.
A mostani kreatívságok azonban... Volt itt csomó lélek, akiket el kellett volna kísérni. Szegény pszichopompok nem bírták a strapát. Beszerveztek engem is, ha már én csoportban is tudom a dolgot (nem kell rosszra gondolni, nem vállalom a gruppent...), sőt. A Gyehennába is kellett vinni csúnya rossz (na jó,velejéig gonosz,romlott, vadbarom, retardált) embereket és démonokat. Meg a Fenevadat. Meg a Sátánt. Hejj. És a romlottakat ki kísérte (is) oda? Na ki?
JENNA!
Én is néztem az elején, de nagyon jól csinálta. Egész úton úgy oltogatta őket, ha lenne még youtube, fel kellene tölteni a róla készült videókat :D
Én és a kis csapatom két hely között ingázott. Igen, a mi otthonunk a túlvilág. Ankh Morpork. Megszoktuk. Meg hát ha az emberiség (a letisztult) ismét elterjed, kell a hely, nem? A többi bolygó népének is más a helye.
De ott volt a Menny. Ahol mindenki boldog... Ahol minden szép,jó,békés. És nem utolsó sorban- SOSEM UNALMAS.

dalszöveg
zene

Was it worth it?(hell yeah,it was)

Gondoltam, egymagamban leszek, de nem úsztam me. Megjelent ugyanis Rhea -a végére már, és Angel. Kívülálló azt hihetné, hogy az ikertestvérem. Nos, a szeretteim tudják, ő csak pár éve létezik, s inkább másodénem, dehát na. Az elején rendkívül szemtelen volt, azután rájött, érzelmes "rinyálással"  jobban lehet rám hatni, mert hát gondoljak már végre magamra.
Miért, eddig nem ezr csináltam? Szerintem extra önző vagyok.
Kezdjük azzal, hogy a fogadott családommal sosem törődtem igazán. Kisgyerekként még oké- hálás voltam, hogy szó nélkül magukhoz vettek, és mindent megadtak, beleértve azt is, hogy szabadon felszólalhattam, és cselekedhettem. de utána, felnőttkorom hajnalán otthagytam őket, s csak néha-néha jutottam el odáig, hogy találkozzam velük...
- Minden gyerek felnő egyszer. -közli Rhea. Fekete haja megcsillan az éjben. Ácsi, mióta van sötét? Igaz, ha sokat gondolkozok, repül az idő... Asszem.
- Na és a csávók? Ordít rólam, hogy nem akarom elkötelezni magam. A komoly kapcsolatot rühellem, mintha nyűg lenne a hátamonaz egész. Igaz, sokszor csak egy szerető kell, hisz az érzelmek nem az én világom, de akkor is kihasználom őket! Ugranak az első szavamra, megtesznek értem mindent, én cserébe semmit nem adok...
- Kivéve, hogy nagyon jó szerető vagy. -mondta Angel. -Sőt! Egyébként is, a zenész csávóidnak egy csomó koncertet leszerveztél.
- De belémszerettek! Én meg annyit tudtam mondani,hogy köszönöm. Bár mit is mondhattam volna? Az előző életeim kudarcától még mindig padlón vagyok , ezek után mit várnak? Bizalmatlan vagyok.
- Azért így is szépen megértetted velük, mi a helyzet. -Rhea próbálja némileg "feltekerni" az önértékelésemet. Szerintem nem fog neki menni.
- És megérte? -Angel nemesen és egyszerűen kérdez,ha kell.
Elgondolkodtam.
Igen,néha fájt. Néha gyötrődtem. De a szenvedés tanít, és haladásra sarkall. És rengeteget tanultam, csodálatos embereket és lényeket ismerhettem meg.
Csak szerintem másoknak rosszabb életek jutottak, s mégis én jöttem ki jobban. Ennek ellenére kivételeznek velem. Miért? Miért vagyok én tőlük jobb?
- Segíteni akartál sokakon. Mindegy,hogyan,de segíteni akartál, s ez jóra utal. -jelent meg a Fiú.
- Szevasz Jozsó! -tártam ki a karom, aztán rájöttem, ez eléggé faragatlan viselkedés.
Ő azonban átölel. -Miért akarod mindenáron a Pokolra juttatni magad?
- Mert megérdemlem.
- Lebecsülöd magad.
- Nem kellene feláldoznom magam, vagy valami ilyesmi?
- Aztán már megtettem én. Ideje továbblépni.
- Öltem.
- Démonokat.
- Bántottam.
- Rosszakat, tanító jelleggel.
- Én hoztam létre a vérkutacsok fejét, s ezáltal őket is.
Sóhajt egyet. Igazam van, vagy igazam van?
Hirtelen valaki rátette a jobb vállamra a kezét. Mgepördültem.
- Mi lenne, ha ezúttal nem magadat akarnád feláldozni, hanem segítenél nekem?
Ophiuchus nyújtotta a kezét. Ezúttal nyugodt szívvel elfogadtam. Uralta az akaratomat...

dalszöveg
(ez tűnt a legértelmesebbnek, mert néha jól hangzik, csak hát nem igazán a zenéhez illő)
zene

Not my funeral

Képzeld el a következőt. Ott állsz egy parkban. Az egyik padon van egy lány. Öltözéke igen fura. Acélbetétes bakancs (húsz soros, és citromsárga), rövid, fekete kockás, egyébként fehér szoknya, és világoskék farmertop. Kezein egy-egy fehér kesztyű (az ujjak helyét kivágták). Haja szőke. Egyébként magas.
Amúgy is, nem láthatnád az egészet, mert vagy halott vagy, vagy gonosz. És amúgy is már csak ez az egy park létezik a földön, hisz az egész bolygó egy kiszáradt, fekete labda.
Én is csak azért lehettem idáig itt,mert én kaptam a passzív megfigyelő szerepét, aki lejegyzett mindent, amit aztán úgyis elzárnak majd valahova, mert olyan ijesztő. De végülis értem is eljött már... Várjunk csak, ezek többen vannak!
Gimiben sokszor voltak olyan rémálmaim, amiben eljöttek az Apokalipszis Lovasai. Úgy általában pusztítani, meg értem. Először úgy voltam vele, hogy majd kezet fogok a Halál Lovasával, hogy nagyon király a stílusa, aztán persze rájöttem, hogy egyáltalán nem vicces, pláne nem menő.
Most már nem az ég hasadt meg,ahogy megjelentek, és nem is voltak lovak. Kicsit mintha megint civilek akartak volna lenni. Csakhogy már sosem lesznek azok, mióta az emberiség megismerte másik arcukat is.
- Nahát,drágáim, csak nem azt vártátok, hogy gratuláljak?Deimos jobb volt.
Eicca arcán meglepettség, aztán ugyanaz a tapló gyökérség.
- Velünk kell jönnöd. -mondta Paavo.
- Frászt. Ti nem vagytok pszichopompok.
- Mi beteljesítettük a végzetünket, most neked kell a tiedet.
- Menjek veletek,mi?
- Pontosan. Hozzánk tartozol.
Rájöttem. Ezek sosem fogják fel. Lehet, hogy "bevégezve,amit kellett", már azt tehetnek amit akarnak, de nem velem. Éppen ezert egy "csodálatos" tornádó jött, felkapott, én összegömbölyödtem benne, földdarabok szakadtak, s eltűntem.
Muszáj valahogy végiggondolnom az életem, meg az összes előzőt is. Hiszen... saját magamat kell bíróság elé állítanom, hogy rájöjjek, tényleg  mi vagyok s mi lehet belőlem. Sokszor csináltam ezt az önelemzést. De egyszer sem úgy igazán, olyan teljes mértékben, mint most. Utána nyugodtan vihetnek a Kísérők.