End of the world

Hajnalban abbahagytuk a pofázást, mert egyrészt végeztünk, másrészt fáradtak voltunk. De. Még mielőtt kikecmeregtünk, felkapcsoltuk a turbó fokozatot -pezsgőfürdő, habokkal, kellemes nyugtató aromákkal.
- He?-szólalok meg hirtelen.
Jenna furcsán néz.
- Mit he?- kérdezi Sini.
Valami furcsát éreztem ismerőset. Távolról közeledett... Többen voltak. Kikeltem a vízből. És rohantam az ajtóig.
Pszichopompok kisebb csapata jött, Royjal az élen. Nekirontottam, és megöleltem. Mindenki ledermedt, és ránk bámult- mert még sosem láttak ilyen őszinte, mély érzelemmel teli ölelést. A tekintete... olyan hátborzongatóan gyönyörű volt...
- Hiányoztál. -mondta.
- Te is... annyira. -azt hittem, elbőgöm magam. Ha róla volt szó, valahogy könnyebb volt tinilányként, vagy éppenséggel anyatigrisként viselkedni. És nála felejtem el teljességgel a magányt, a félelmet, a gonoszt, vele erős vagyok. Ha ember lennék, azt mondanám, hogy igaz szerelem. De így inkább azt mondom, megtaláltam azt...ŐT! Egymásnak teremtettek, igen. Szétmehetnénk. Ja, persze, mondták már neked, hogy nem kötelező levegőt venni?
- Búcsúzz el a szépségektől. -igen, normális nő erre kiakadna, de én tudom, hogy a hugairól van szó, és nem kell ezen izélnem.
- Miért, még csak most... -megcsókolt.
- Azért, mert dolguk van. Neked is.
- Mi?
- Beszélned kell Vele. Nekik meg biztonságban kell lenniük.
- Meddig lesznek távol?
- Ők egy helyen lesznek mindvégig... te már más tészta leszel. Lekváros sajtos.
- Mehet rá tejszínhab és fahéj is? -felélénkültem.
- Természetesen.

***
Nem tudom, te hogy képzeled el. Régebben álmodtam vele párszor. Hogy a felhőkben fénylik, vagy valami jelképkén beszélek vele. Most normális emberi kinézete volt. Nem tudnám leírni... Ezt látni, és érezni kell.
- Te tényleg velem akartál beszélni?
- Hisz tudod, a tervek...
- Én mindig úgy hittem, egyszerű gyermeked vagyok, akár a többi... az őrültségem nem ad rá okot, hogy több legyek.
- Szerény vagy.
- Te meg jó. És bölcs tanító.
- Emlékszel, amikor azt képzelted, huszonéves leszel, mikor eljön az apokalipszis?
- Igen. Valahogy úgy éreztem, nem bír többet a világ, és egyszer csak el kell érkeznie a végnek.
- Elérkezett.
- Valóban?
- Igen. Elég tájékozott vagy, hogy te is észrevedd, itt az idő, hogy változtassunk rajta.
- Én?Hogy?
- Végig akartad nézni. Hogy aztán emlékezz rá,s tanulj belőle.
-Olyasmi. De amellett, hogy végignézem... úgy értem... én nem vagyok olyan jó, hogy ne bántsanak...
- Azt majd elintézzük, ne törődj vele. Viszont ha összegyűlik a sok lélek...
- Aha, értem, legyek pszichopomp.
- Igen. És lenne itt még valami. Emlékszel, mit mondtam az elején Deimosra?
- Hogy ne is létezzen a méretei miatt. -itt vörösödöm. Pedig tényleg nem terveztem olyan nagyra...
- És utána?- mosolyog.
- Most tényleg azt akarod, hogy pusztítson? Nem a Halál Lovasa pusztít majd sokat?
- Nos, hát...majd összeegyeztetem.
- Mit kérsz cserébe?
- Semmit.
- Tudom, hogy nem szereted. Mert rossz. Szóval, mondd,mit kérsz.
- Pusztítsd el.
Mosolyog. Végtelen szeretet árad belőle. Én nyelek egy nagyot. Torkom kiszáradva, lelkem meghasadva...de kimondom.
- Rendben.



Zene
Dalszöveg

Madness

Miközben betámadjuk a hotelt (), és egy hatalmas jakuzziban kötünk ki-ruhástul, Sinikka közli, hogy ő rájött, nekem pár év után egy kis magányra van szükségem, mert mindig akkor történnek a csúnya dolgok. Igaza lehet.
- Jó, de előled nem akarok eltűnni..- s még mielőtt a fehérhajú megszólal,hozzáteszem- És téged is megszerettelek, úgyhogy ne hidd, hogy könnyen megszabadulsz majd tőlem.
- De tényleg, mi történ a múltkori utazáson? Mikor két kisbusszal mentünk Bécsbe...
- Az nem akkor volt, mikor Janne beteg lett, és ezért vele maradtam? -ráncolta a homlokát Jenna. Kisimítottam neki.
-Akkor volt. Csak Sini, nem értem, miért kérdezgeted folyton...eltűnt onnan mindenki, én meg csak lestem, hogy miért hagytatok egyedül...
- Mi nem hagytunk ott, kiszálltunk a  buszból és veled együtt indultunk a szállóba. Aztán eltűntél.
- Nem, visszajöttünk mind a buszba, aztán mindenki eltűnt. Senki nem mondta, hova, csak tűntetek el a francba.
- Lehet, hogy hallucináltál... -így Jenna.
- Mi...de...akkor észrevettem volna,hogy valami nem kóser!
- Nem, drágám, a sima- emberi hallucinációnál nem tudnád észrevenni, ha baj van.
- Tényleg... mikor visszamentem a hotelba, és nyávogtam, hogy hova lett mindenki, Sini közölte, hogy végig ottvoltak... Akkor behallucináltam az egészet?
- Az egészet azért nem. -mondta Sini. - Lehet, hogy a betegségeddel kapcsolatos.
- Milyen betegséggel? -ezt a pofavágást leginkább úgy lehetne leírni, hogy "wtf".
- Hát mindig megtámad egy csomó betegség...ez valami gyenge immunrendszer,nem?
- És akkor mivel magyarázod, hogy még a halálos betegségek se fognak ki rajtam? Egyszerű, ez is a próbatételem része. De ne mindig rólam beszéljünk már! Veletek mi van?
- Találtam munkát. -mosolyog Sini.
- Ha te azt munkának mered nevezni, hogy közösen modellkedünk... -nevet Jenna.- De jó móka.
- És én erről miért nem tudok?
- Sini nem akarta elmondani. Úgy gondolta, tűnjön egy kicsit komoly melónak.
- A komoly melót majd elintézem neki én, ha akarja.
- Mármint mire gondolsz? -Sinikénk feje ártatlan, szépséges szép szemeivel bámul rám.
- Négy éve részt vettél egy karaoke-show-n. Vannak rajongóid.
- De nincs is bandám, meg nem is tudok...
- Csönd. -mondta Jenna. -Erre vársz mióta az eszedet tudod, ne is tagadd. Valamit bevállalhatnál, a modellkedés úgyse foglal le túlságosan. Én meg otthon is tudok írni, vagy veled, a súdióban.
Sini szóhoz se jut, csak átölel minket. Én nem értem, hisz nekem természetes, hogyha egy lehetőség adódik (meg persze, ha hagyja), segítek, Jenna azért nem érti, mert ő neki igazából sok köze nincs a dologhoz. Dehogynem van. Létezik...


Zene
Dalszöveg