2011. június 4., szombat

Dark closure

Mondtam már,hogy a Mennyországban senki nem emlékszik, mi volt ezelőtt a boldog állapot előtt? Ha megkérdezek egy lelket, nem emlékszik a világvégére. Sem a földre, a tengerre, a rádióra, a televízióra. Persze ez mind megvan, csak más formában. Senkinek nincsenek emlékei ezelőttről. Csak nekem, az angyaloknak, Jézusnak, és Istennek. És persze egyéb földöntúli "származékoknak".
Ophiuchus próbál megnyugtatni, de mindig balhé a vége. Az egész emberiség nyugodt és békés, csak mi nem. Ők képesek önfeledten élni, én nem. Persze rajtam kívül senki nem pusztított ki egy egész vérvonalat.
Miután túlvagyunk Roy-jal a mai balhénkon, melynek témája: "megváltoztál, csak azért szeretlek még, mert..." Mondjuk mert testvérek között is tizennégy milliárd éve egymás levegőjét szívjuk (el). Tesvérek nélkül meg hát... Itt már nincs idő. A lényeg, találkozóm lesz az Ezerarcú Miatyánkkal. Egy kávézóban. Komolyan, azért vannak még földi dolgok, csak kicsit másképp néznek ki, meg persze át vannak itatva az egyetemes energiával.
Már ott ült az egyik asztalnál, amikor odaértem. Mosolygott, mint mindig, mióta minden rendbe jött.
- Tudom, mi a problémád.
- Ennyire látszik?
- Eléggé. Kiül az arcodra, és ott figyel minden mozdulatodban.
- De ezen... nem lehet segíteni.
- Dehogynem.
- mIóta? Már nincsenek alternatív valóságok. Itt meg... egyszerűen nem férne bele a képbe.
- Kép a képben?
Zavarodott fejemet látva magyarázni kezdett.

***
Mennyország. Csodás, békés, élettel teli.

Ankh-Morpork. Kicsit távolabb,de még mindig vidám, és szintén a "rendbe" tartozó.
Sinikka énekesnői babérokra tört,Jenna pedig elképzelt világokról írt. Janne zenetanár, Bartek modell,és lakberendező.
 A gyerekeim még tanulnak. nem csak elméletben. Lothor hetente közli, hogy igen, meggondolhatom magam, még egybekelhetünk. Szegény, talán majd egyszer elenged...
A mai nap viszont más. A "kép a képben" remekül működött. Azaz volt egy "szoba", ahova csak én mehettem be. S ahonnan mindig vidáman jöttem ki.
Én, a mazochista.
Ophiuchus szorosan átölelt. -Mi történt veled?
- Beléptem Minden Fájdalmak Szobájába.
Azonnal megértette.
- Örülök, hogy újra jól vagy. Már hiányzott.
Igen, nekem is. Számomra a kiegyensúlyozott élet, és a fájdalom összetartozik.