Szinte azonnal öntudatlan lettem. Fogalmam sincs, mi történt ezalatt, de öt nap múlva ébredtem fel. Na most, egy átlag embernek se tellett volna ez öt napba... nekem meg pláne. Tehát narancskám megint alkotott- de nem árulja el, ugyan, miért is mondaná el...Direkt ki akar vele készíteni, hogy érdekeljen, nyomozzak utána, aztán körülbelül még jobban kiakadok. Sebek nincsenek, nem is érzek semmit, csak kábultságot.
Viszont a barlangban vagyok, egyedül.
Deimos hirtelen jelent meg. Előbukkant a sötétségből...
- Köszönöm, hogy emlékeztetsz rá, ki vagy.-fontam össze a karom.
- Ne aggódj, eleresztelek. De olyan vicces volt az elmúlt öt nap...
- Vicces? Szerinted az, hogy nem tudtam magamról, vicces? Hisz bármit megtehettél velem!
- Ezaz.-vigyorog.
- Beteg pszichopata.
- Nem is volt gyermekkorom.
- Az tök mindegy. Úgy viselkedsz és úgy vigyorogsz. Idegbeteg.
- Te kezdted.
- Na még csak fogd rám, idióta. -nagyot röhög, hisz számára kielégítő, hogy tehetetlen vagyok és puffogok magamban. Piff.
Ahogy kiléptem a barlangból, s a közeli városba értem, az emberek bepánikoltak, s menedéket kerestek. Tornádók. Kettő a hátam mögül, közben felhők gyülekeztek, zengett az ég. Egy-két villám le is csapott, irtózatos kárt téve az épületekben. A város közepén utolértek a tornádók, az egyik közvetlenül mögöttem hömpölygött. Egy átlag embert pillanatok alatt, messzebbről is felkapta volna, s repítette volna tovább, majd ledobta volna másutt. Én fokozatosan belekerültem az örvénybe. Nem volt nagy tornádó... körülbelül négy méter átmérőjű. De amint eggyé váltam vele, hatalmasra nőtt. Bár fizikailag ugyanakkora maradtam, lelkem kilépett testemből, így irányítva a hömpölygő irtózatot, mely megállíthatatlanul pusztít.
Ne higgy a filmeknek, miszerint meg lehet állítani a tornádót. Az én kicsikéimet csak én állíthatom meg. Nem ám csak két-három percig élnek! Addig rombolnak, ameddig én akarom!
Személyes kis tornádóm immáron 600 méter széles. Igen, van ilyen. Nálam legalábbis, ráadásul 200 km/h-val haladt előre. Tehát gondolhatod, nem csak ezt a kis várost rombolta le. Útban volt egy erdő is, aztán még két város. Gondolhatod tehát, nem csak két tornádó volt, hanem egyenesen hat.
Mire lenyugodtam, a harmadik város végére értem. Iszonyatosan gonosz vagyok, ugye?
Akkor most közlöm, ezek nem igazi városok. Ideiglenesen létrejönnek, hogy ne valódi környezetben tegyek kárt. Az számomra sem volna tisztességes, maximum ha felkérnek rá.
Este kilenc volt a városban, sötét. Februári időhöz illően hideg, hónak azonban nyoma sem volt. Az emberek furcsán néztek rám, amiért szoknyában voltam, harisnya nélkül. Na jó, egy fekete ballonkabát volt rajtam (alatta egy szál fekete fölső), fekete szoknya, és bakancs. Nem fáztam... Olyan volt, mintha harisnya lenne rajtam, és épp hogy érezném a szellőt-közben meg azért erősebben fújt a szél szimpla szellőnél. Amikor nagyon erősen fújt, ambivalens érzése volt a combjaimnak... mintha félig olvadt havat dörzsölnének rajta, vagy nem is tudom... tényleg nem fáztam. Sini elszörnyedve pillantott meg, mikor kijött elém a megállóba.
- És te így jöttél? Ilyen időben?
- Nincs hideg.
Aztán megérkezett Jenna is. Így hármasban beszálltunk a limóba, és mentünk Száliába.
- Dehát itt... nincs is hideg!- lepődnek meg mindketten.
-Persze. Nálunk akkor van hideg, ha kérik. -nevetek. -Örülök, hogy el tudtatok a fiúktól szabadulni. Jó lenne ezt a hétvégét együtt tölteni.
- Jaj már, hisz milyen rég voltunk együtt, csak mi hárman! -mondta Jenna, s igaza is volt. Én is folyton másfele csavarogtam, ő meg Jannéval lógott folyton. Sini meg hol itt, hol ott. Népszerű ám a csajszi.
- Jó, de rajtam múlik nagyrészt. Elkallódok állandóan, ti meg csak vártok és vártok.
- De megéri várni! -mosolyog Sini.- S most hajnalig le sem fekszünk, míg mindent ki nem beszélünk!
- Ahaaa... -előre elképzeltem azt a totál kómát...
Dalszöveg nincs, túl egyszerű xD
Zene
